Hova fejlődik ez a mai társadalom?
Reggelente busszal megyek iskolába, és van 3 tíz év körüli kislány, akik valahogy mindig ott ülnek, ahol én emiatt néha hallani szoktam, miről beszélnek, és ez teljesen elborzaszt.Az egyik lányt teljesen kirekesztik, csak mert úgy viselkedik, ahogy egy normális 10 évesnek kellene.Úgy viselkedik, mint egy normális gyerek, hülyéskedik, játszik, mint ahogy mi is csináltuk kisgyerekként a barátaimmal, amikor még internetezés helyett fogócskáztunk meg fára másztunk.A másik kettő emiatt teljesen kiközösíti, nyomkodják az okostelefonjukat és fiúkról meg a Facebookról meg minden hülyeségről beszélnek, amikkel még foglalkozniuk se kéne.Miért? Annyira elborzaszt, hogy mennyire kirekesztik az olyan embereket, akik teljesen normálisak.Én is hasonló vagyok, mint a kislány, csak idősebb kiadásban, valahogy nem passzolok a mai társadalomba.Nem érdekelnek a sablonos dolgok, szeretek mélyebben elmerülni egyes témákban, értelmes dolgokról beszélni.Csak valamiért ezt a mai társadalom nem értékeli, unalmasnak és abnormálisnak tartanak olyan dolgok miatt minthogy nem vagyok piás, vagy bulizós vagy mert mondjuk van egy értelmes életcélom és emiatt tanulni szoktam... Miért ilyen furcsa ez a mai társadalom? Annyira elborzaszt, hogy hová fejlődött ez a világ és hogy milyen irányba halad, hogy embereket csak saját maguk érdeklik és csak érdekbarátságokat látom magam körül is. Olyan érzésem van, mintha az egész világ csak egy nagy káosz lenne, nem találom benne a helyem.
Ezt csak én vettem észre vagy másnak is feltűnt?
válasza: válasza:Nem kell azt úgy beállítani hogy "a mai társadalom". Régen is mindig kinézték azokat, akik nem az aktuális trendet, szokásokat követték.
Csak ma facebook, régebben meg autók, zenék, filmek. Emlékszem anno nálunk a filmekkel volt ez, hogy mindig le voltam maradva, mert kb tv-nk se nagyon volt, egyik srácnak meg videótékás volt az apja, és mindenki látta az ismerősi körében az aktuális filmeket.
De ilyen örök téma a foci is, a legtöbb srác szereti, imádja, én pl sosem szerettem se játszani, se nézni, innentől kimaradtam egy csomó témából.
Tetszik vagy sem, a világ mindig ilyen volt, hogy vagy alkalmazkodunk, vagy keresünk olyan embereket akik hozzánk hasonlóak.
Értem, mire gondolsz, és részben igazad is van.Csakhogy ez egy generációval ezelőtt közel sem volt ilyen durva.A mai gyerekeknek már nincs normális gyerekkoruk, mert egy ilyet túlfejlett társadalomban nőnek fel, és ez pár generáció múlva még rosszabb lesz.30-40 év múlva már normálisak lesznek az 8-10 éves netfüggő gyerekek.Nem fogják megtudni, milyen érzés egy normális környezetben felnőni, ahol nem az a legfontosabb hogy kinek hány ismerőse van Facebookon,hanem hogy tanulás után minél hamarabb hazaérjen, hogy lemehessen a parkba játszani a barátaival, fára másszon, egyszerűen normális gyerek legyen.
Mert értem én, hogy ez 20-30 éve is hasonló volt, de az a helyzet, hogy egyre jobban romlik a dolog...
Persze az vigasz, hogy hasonló érdeklődésű emberek mindig lesznek, mindegy, milyen évet írunk.
válasza:Igen,... körülnézünk, aztán megállapítjuk, hogy ez valahogy nem igazán jó
.Aztán nem találjuk a helyünket.
Azt gondoljuk, hogy ha sokkal többen lennének hasonló érdeklődésűek mint mi , akkor jobb lenne a helyzet, akkor könnyebben megtalálnánk a helyünket.
Szerintem nem ilyen egyszerű.
Többnyire mindegyikünk keresi a világban a helyét, legtöbbször nem találjuk. Aztán mivel jobbat nem találunk , valamibe menekülünk.
Van aki az okos kütyük világába, van aki a gondolataiba.
No persze ha már valaki elkezd ezen gondolkodni , az már egy fokkal talán jobb. Előbb észre veszi a körülötte lévő káoszt ami "nem jó", de még nem veszi észre a saját magában lévő káoszt.
Figyeld csak meg , ha néha néha egy egy pillanatra "megtalálod a helyed a világban" akkor nincs káosz sem benned , sem körülötted. Illetve attól még lehet káosz, a külvilágban , de már nem fog olyan mértékben érinteni.
Viszont amikor visszazuhansz saját káosz állapotodba, akkor sokkal inkább zavar a "külvilág káosza" is.
Végül is ilyen egyszerű a képlet, de be kel ismernem ,hogy a saját káoszunkból, sokszor nagyon nehéz kikerülni,még rövid időszakokra is. Ezt saját magam is tapasztalom.
Ez a káoszunkból való kikerülés nem tévesztendő össze egy átmenetileg "kellemes tevékenységbe" való meneküléssel.:)
válasza:Én azért azt látom, hogy aki akar, most is lemegy a barátaival, és inkább van velük mint a facebookon. Szerintem nevelés kérdése is a dolog, de egy normális családban megtanulja helyén kezelni a gyerek az internetet.
Egy generációval ezelőtt meg persze hogy nem volt ilyen durva, mert se facebook, se internet nem volt nagyjából senkinek. De azért már akkor is cd-n szereztük a játékokat, és képesek voltunk minden nap folyamatosan játszani, filmet nézni bent, mindamellett kint is szerettünk lenni.
Nagyon meg vagy áldva a fára mászással is, de azt sem szeretheti minden gyerek. Én kb mindig is utáltam, inkább otthon ültem, elvoltam a kis világomban, olvastam, legóztam, rajzolgattam, míg mások kint fociztak.
Ráadásul én ezt a "nem vagyok piás és van életcélom" mondást sem szeretem. Én is otthonülős, elmélkedős, beszélgetős voltam/vagyok, de ettől még nem tartom többre magam attól aki szeret bulizni. Sőt pont azt látom egyetemen, hogy a "bulizósok" többsége jobban teljesít mint én, több ismerőse van, többen segítik ha kell, és mellette pont ugyanúgy vannak céljaik, és képesek sokkal nagyobb erőbedobással is dolgozni érte.
Na meg talán pont ez a legnagyobb baj, hogy mi is mindig a világot szidjuk hogy szar, pedig mi vagyunk azok, akik nem találjuk benne a helyünket.
#5-ös van benne igazság, ebben a belső káosz dologban:)
Utolsó válaszoló: nem akartam hogy úgy tűnjön, többre tartom magam náluk, mert nem, és nekem is vannak olyan bulizós osztálytársaim akikben azt látom amiket te is írtál, de hát a többségük nagyon nem ilyen...ettől függetlenül nem szeretnék ítélkezni, mindenki csinálja azt, amihez kedve van.
A fő különbség tényleg az, hogy nem volt még internet, és akármilyen hasznos is, szerintem jobb volt nélküle, a személyes kapcsolatok jobban fejlődtek.
A fáramászásos dolog miatt meg bocsi, tudom, hogy nem mindenki szereti, ez csak egy példa volt, ami elsőnek ugrott be mert én eléggé szerettem, de persze nem kell mindenkinek ugyanazt szeretnie:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!