Melyik volt az a szituáció életedben amikor úgy elszégyelted magad hogy legszivesebben sírtál volna?

Velem nap, mint nap ilyenek történnek.

A legutóbbi csütörtökön volt, a tanár pont feleltetett és közbe a többieknek, akik nem feleltek, meg kellett csinálni egy feladatot. Én meg ahelyett, hogy a feladatot csináltam volna, barátnőmmel nézegettük a mondo magazinját a pad alatt XD Mondjuk mentségemre szóljon, hogy dicséretes 5-ös vagyok németből és állandóan unom magam órán, mert egyszerűen idegesit, hogy 11.-ben még ilyen feladatokat csinálunk, hogy ragozd el a können igét, meg ilyesmik...Ezeket már általános iskola 2. osztályában tanitották és azóta is csak azokat, amiket akkor megtanultunk, ismételgetjük. Szóval az órai feladatokat már sokszor meg se csinálom, mert unalmasnak tartom és inkább rajzolok közbe vagy valami. A dogákra se tanulok soha egy szót se, mégis mindig max pontosak..(Mielőtt valaki végigolvasná a sztorit és odairná, hogy hát tényleg jogos volt a beszólás, biztos ilyen suttyó, mindenből bukásra álló kis izé vagyok)

Szóval ugye ezt a feladatot se csináltam meg és mikor lefeleltette a tanár a gyereket, mondta, hogy javitsuk ki és engem szólitott fel, hogy mondjam a megoldást. Én meg azt se tudtam, hanyadik oldalon kell a könyvet kinyitni, meg milyen feladatot kell csinálni. És közbe ott ült mögöttem egy kis beképzelt qrva az osztályból, aki mindig beszól nekem és igy fennhangon mondta, hogy "Úristen, de bamba, azt se tudja, hol van" és az egész csoport ezen röhögött..

17L