Nagyon gáz ha 25 éves asperger szindrómás fiúként gyerek játokokkal játszom és kb 20-30 ezret költök havonta játékokra? Ezen felül animézem is! Egyik barátom szerint ez nagyon gáz.

21 éves vagyok, és bolondulok a plüssökért. Méregdrágán vettem két nagyfejű-orrú plüss blökit, most az ágykeretet díszítik,alkalomadtán, ha fáj a hasam, velük alszom. A kulcsomon is lóg kettő, ebből a márkából.

Viszont egy karácsonyi bulin, párommal, és apjával "kisajátítottuk" a legót,mert a gyerkeket nem nagyon izgatta. Jó volt.

Ezen felül szeretnék még egy terepasztalt is csinálni.

Nekem nincs se aspergerem, sem semmi másom, reggel ugyanúgy elmegyek dolgozni, este edzésre, kutyát sétáltatok, idegeskedek az okmányirodában, mint adott esetben bárki más.

Szóval ez normálisnak mondható.

Viszont az, hogy havonta költesz 20-30 ezret, az tényleg sok, próbálj meg lefaragni belőle.

Arra inkább értékként lehet tekinteni, ha valaki nem hagyja a múló idők végtelenjébe veszni gyermekkori álmait, játékos képzeletét, szabadon szárnyaló gondolatvilágát amit össze tud kötni a valósággel és arra építkezve hatalmas dolgokat tud létrehozni akár csak a játék szntjén is, ezzel a saját képességeit fejleszti tökélyre. A játék erőt önt belénk. A tudományos kutatók is játszanak a tudomány terület lehetőségeit próbálgatva és játékos kísérletezések közben jutnak alkotó gondolatokra. A játék az életnek egy olyan szintje ahol kiélhetjük a vágyainkat és az alkotó képességeinket fejlesztjük vele. Aki már saját bevallása szerint is "kinött a játékból", az már kicsit belefásult, begyöpösödött és elfáradt. Végül is aki nem játszik az egy fásult elkeseredett embernek mondhatja magát. Aki nem játszik az (Karel Čapek szerint is) már a halálra készül.

Az idősödő emberek közül is az él sokáig, aki fel tudja fedezni maga körül a játékos világot, mert aki lelkileg megöregszik és elfelejt játszani, az testileg is leépül, beszűkül és gyorsan meghal. Ezt meg lehet figyelni magunk körül

Persze vannak olyan játékok, ami csak viszi a pénzt de semmi kreatív és logikai ténykedés nincs benne, persze nekem a játékról nem ez jutott eszembe, hanem a felnőttesebb játék. Mint ahogy én is költök elég sokat ilyesféle "játékokra" mint sport akció kamera, amit olyan klassz itthon visszanézni, merre jártam kirándulásaim közben, aztán lehet vele itthon játszogatni, miközben szerkesztő programokban beállítom mit tegyen ki a megvágott anyagban a képernyőre kis grafikus szimbólumok segítségével. Sebességet, gps által jegyzett útvonalat tracket. Vagy pl én sokszor csak azért veszek gyári ledes lámpát, hogy átépítsem játszadozásképpen valami jobbra, hatékonyabbra és így játékosan egyíre többet tapasztalomk meg közben a lehetőségeiről. Már nem vagyok "mai gyerek", most nyáron múltam 60, de emlékszem még tízenéves koromban játszottam olyan dolgokal, mint megismertem a technikai dolgok lehetőségeit. Annál jobb játékokat nem is tudtam volna találni. Ezek alapján, csupán játszadozás szintján összeállítottam egy olyan logikai rendszert, miként lehetne megcsinláni, hogy a még akkoriban működő képcsöves televíziókon lcd szemüveggel térhatású mozgó képet lehessen látni. Persze akkor még nem volnak ehhez elég gyorsan működő LCD cellák. de olvastam a működésükről és ezekkel játszadoztam fejben, hogyan lehetne célszerűen összerakni őket olyan logikai rendszerbe, ahol összedolgoznak és egy valami nem létező dolgot tudnának együttműködve létrehozni.

Aztán nem adtam fel, amikor egy féle logikai sort már működni éreztem logikai szempontból, akkor próbáltam ugyanezt megoldani más logikai sorral. A lényeg, hogy akkor az 1970-es évek elején már ismertem az elvi lehetőségét a makapható 3D-s televízióknak és az aktív és passzív rendszerű műsorszórásnak. Már akkoriban felmerült bennem, hogy a meglévő kisebb felbontású tv rendszer nem lenne képes megfelelő képminőséget továbbítani, de akkor még a jó öreg Kádár Janibácsi időszakában álmodozni mertem csak arról, hogy majd esetleg valamikor a technika és a fejlődésre való igény létre fogja hozni a régi tv rendszer lecserélését, ahova mára tényleg eljutottunk.

Persze ki ne hagyjam ,akkor még a játszadozásom részeként megfordult a fejemben egy harmadik féle 3D megjelenítés, amit ma lentikulárisnak mondanak és nem kell hozzá szemüveg, hogy térben láthassuk a képet. Ez már ma is használható lenne, ha egy a logikával játszadozásom további folyamányaként kialakult problémát ahogy sikerült megint (legalább fejben) kiküszöbölnöm. Már mint azt, hogy a lentikuláris szemüveg nélküli 3D megjelenítésnél legfeljebb van egy, esetleg max 3 olyan szűken behatárolható nézési pont, ahonnan jó látszik szabadszemmel a térhatás. Ehhez a mostani játkosnak mondható újabb fejben "fejlesztésem" szerint még nagyobb felbontású képernyőre lenne szükség, amit megfelelő lencselemezzel lehetne elől ellátni, ahol egy függőleges lencsesor mögé legalább nyolc (esetleg 16) kép pont kerülne. A felvételt is ennek megfelelő számú, egymástól szem távolságnyira egymás mellé helyezett kamerákkal vennék fel. Vagyis ha a tv-n távolabbról nézzük akkor a neki megfelelő képeket látnánk és ha oldal irányban sétálgatunk a képernyő előtt akkor bizonyos területet be lehet sétálni, ahnnan folyamatosan más szögből látnánk a megjelenített kép mögé.

Azért mondom, hogy ez nekem hatalmas játék lehetőséget jelent még ha csak gondolkodom is rajta mert most is, miközben írom, hatalmas kellemes játékos izgalmat jelent, ahogy bele látok az egész dolog működésének a logikájába. Főleg annak tükrében, hogy amit korábban végig játszottam így fejben, azt már létrehozták. Ennek is működnie kell szerintem. Én ilyen technikai logikai dolgokkal szoktam játszani, sőt a már meglévő technikai eszközöket nagyon imádom használni, próbálgatni.

Persze a játéknak vannak különböző szintjei. nyilván létezik olyan játék, mint a gyerek csörgő és homokozó lapát és a formák. Azon és az azt követő néhány lépcsőn azért szerintem is illik túl lépni, mert annak a lehetőségei nem sok izgalmat és további fejlődési lehetőséget rejtenek magukban egy idő után. :)