Mit tegyek, hogy legyen valami értelme az életemnek?
Először is, örülnék ha senki sem ítélkezne, hanem inkább normális esetleg hasznos tanácsot adna, hogy mit is tehetnék.
Egész életemben egy sikerem se volt, úgy érzem semmihez sincs tehetségem, vagy csak nem találom. Nem tudok semmiben elmélyülni mert mindent otthagyok félkészen, befejezetlenül vagy épp csak belekezdve. 19 éves vagyok, de úgy érzem, hogy már lekéstem arról, hogy valaha igazán sikeres ember lehessek, és elérjek valamit az életben, amiért büszkék lehetnek, vagy felnézhetnek rám. Kisebb koromba kellett volna találnom valamit ami érdekel, igaz nagyon szerettem rajzolni(és tudok is), írni, táncolni, jól úszok de egy idő után unalmasnak találtam ezeket a dolgokat. Igazából rengeteg minden érdekel, pl pszichológa, filozófia, teológia, okkult tudományok, ezotéria(nem a gagyi asztoshow féle) de mint írtam egy idő után mindig újjabbra vágyok és úgy érzem nincs semmi, amire egy életet tudnék áldozni.
Jelenleg egy naplopó sz*rkupac vagyok, délig alszok, hajnal 4ig ülök a gép előtt, böngészek, filmeket vagy animét nézek. Nincs már szociális életem, állandóan egyedül vagyok és az idő múlásával már egyre kevésbé zavar, csak rossz érzés látni facebookon, hogy mások élik az életüket, a régebbi osztálytársaim egyetemre járnak, boldogok már szinte felnőtt emberek, párkapcsolattal, kialakult baráti körrel.
Tudom mennyire szánalmas vagyok, de nincs erőm változtatni és úgy érzem már nincs miért változtatni. 4 hónapja tart ez az állapot, hogy alig beszélek emberekkel és úgy érzem már kezdek megbolondulni, magamba beszélek meg egy fantáziavilágban élek. Muszáj volt találnom valamit, hogy ne őrüljek meg. Amikor nagyon mélyponton vagyok elmegyek futni vagy kiírom magamból az érzelmeimet, szeretek írni és szeretnék is, csak nincs miről mert egyszerűen nem élek. Fogalmazni se tudok úgy mint régen, mert nem beszélgetek senkivel, van hogy szinte egész nap egy szót se szólok. Vizuális tipus vagyok, tehát nem szavakban gondolkodok, úgy érzem kezdek elbutulni, legfőképp a sok netezéstől meg semmittevéstől. Régen még szerettem olvasgatni, művelődni de már semmi se köt le. Legszívesebben meghalnék és felébrednék máshol, egy másik világban és másik testben, boldogan. Egy egészséges 19 éves lány vagyok és olyan életet élek mintha a börtön büntetésemet tölteném, néha bűntudatom van amiért elpazarlom az életemet miközben vannak halálos betegek, akik élnének de mégse tudnak. Gyűlölöm magam emiatt és úgy érzem, hogy a sors azzal fog megbüntetni, hogy megbetegszem, és meghalok.
Ne írja le senki, hogy mozduljak ki, ismerkedjek stb... mert egyszerűen nem vagyok rá képes. Már annyira eltávolodtam az emberektől, hogy a szociális fóbia határát súrolom. Egyébként is egy kivárosban élek, ahol a népesség 40% roma származású és nem a legbarátságosabb fajtából, vagy idős. Esti suliba járok, jövőre érettségizek ott sincsenek barátaim mert idősebb osztálytársaim vannak. Munkát nem találok. Nincs erőm változni, mert nincs miért. Nem hogy a célt, de még az első lépcsőfokot se látom, ami kivezetne innen, tényleg nem akarom sajnáltatni magam és belátom mindez az én hibám, de már annyira mélyre süllyedtem, és annyira elveszítettem a kapcsolatot a valósággal, hogy azt sem érzem mi a jó nekem vagy egyáltalán mit tudok tenni. Bocsánat a regényért de még ez is túl rövid volt...
válasza:Nincs lelkienergiád semmihez. Írtad, hogy érdekel a pszicholgia. Olvass Csíkszentmihályi Mihálytól könyveket. Nagyon jók. ;)
Tűzz ki magad elé célokat. Elszoktál menni futni. Legyen a cél egy félmaraton tavasszal!
Annyi minden érdekel téged, miután leérettségizel miért nem szeretnél tovább tanulni? Ott kitudnál törni ebből az állapotból, suliba kellene járni intézni az ügyeidet, dolgozhatnál diákmunkásként. Feköltöznél egy nagyvárosba koliba, albérletbe, a szülői fészektől ami neked börtönöd jelenleg, jó távol. Környezetváltozás kell neked, de olyan 180 fokos fordulattal.
válasza:Azon mész keresztül, amin én. Csak én 23 vagyok, és évek óta süllyedek. Persze itt ott megállítom, feljebb jutok, szóval nem folyamatos a zuhanás.
Egész életemben emberfóbiás voltam, mindig nehéz volt kommunikálnom, meg nem is kedvelem túlzottan az emberek társaságát. Több megvetést kaptam az ismeretlentől, mint bármi mást amit adott nekem. Engem is érdekelt minden, filmet néztem, játszottam, zenét alkottam, írtam, lejárkáltam, pszichológiát és filozófiát olvastam.. ezek közül ma csak a játék maradt meg, gyakorlatilag a létező összes belső fájdalmamat a játékokba folytom, ami sajnos mára függővé tett. Ez nálam nem azt jelenti hogy folyamatosan játszok mint egy 120 kilós kocka aki nem akar mást, hanem hogy ha nem játszok, hiányérzetem lesz. Nem kell minden nap leülni elé, elég ha van valami ami félbe van hagyva.. elég gáz a helyzet.
Életem legnagyobb problémája hogy alkalmatlan vagyok a materiális világban, a gyakorlati életben. Én belül élek, csak az agyam mozog, de semmire nem vagyok képes, vagy csak nagyon nehezen, fájdalmak során, s akkor is az alap szint alatt. Nehezen dolgozom, nem értek semmihez.. Butulok. Én vagyok a zsibbadás maga.
Unott vagyok, és sokszor nem érzem az életem.
Nem szabad magad sz/rkupacnak hinned. Az egyik legnagyobb probléma (hidd el tudom, pszichológushoz is jártam) ha az ember az első létező komoly problémánál elkezdi önmagát ostorozni. Nem vagy szarkupac, csak nem találod a helyed.
válasza:Egy egészséges ember nem mondja magáról, hogy "szoc fóbiás","gyűlölöm magam", "nem vagyok rá képes"
"Nincs erőm változni, mert nincs miért."
Mégis kit vagy mit vársz? Herceget, fehér lovon mint a mesében? Elárulom, hogy nem fog jönni. Változtatás első okának saját magad kell hogy legyél. Ha magad miatt képtelen vagy változtatni, akkor más miatt se fogsz.
Ha netán megjön a herceged, megdug és utána otthagy, akkor megint összeroskadsz, hogy csak kihasznált? Akkor aztán sokat ért, hogy vártál rá és epekedtél utána.
Leírásodból azt szűröm le, hogy kezdesz depressziós lenni. Vagy véget vetsz neki és változtatsz, vagy lejjebb süllyedsz, ahonnan majd súlyos összegekért egy szakember összerak mint egy kártyavárat.
Amúgy meg mindenkinek meg van a saját baja, egy depis embert nem fog senki sem önszántából vigasztalni. Talán kifogsz 1-2 kanos kis hülyegyereket, kik eljátsszák, hogy érdekled őket, csakhogy a bugyidba jussanak. Gondolom ezt te sem akarod!
Szóval fel a fejjel és változtass.
Első körben egy normális napirenden, mert ez "délig alszok, hajnal 4ig ülök a gép előtt, böngészek, filmeket vagy animét nézek. " egy rakás sz@r.
válasza: válasza:és az érettségire készüléssel hogy állsz?
hova mész felső oktatásba? csak mert nagyon irigyled akik...
csak mert ezekért helyetted senki nem fog tenni, és még csak szóba sem kell állni emberekkel
válasza:Át tudom érezni a helyzeted, nem tartasz ott az életben ahol szeretnél, és azok a lehetőségek, amik most nyitottak számodra, nem túl vonzóak (pl. érettségi nélkül normális munkát tényleg nehéz találni).
Ha családod türelmesen áll hozzád, és támogatják továbbtanulásod, akkor azért még kis csúszással normális mederbe terelheted az életed.
Legfőképpen azt ajánlom, hogy most tanuljál nyelvet, ez a mai világban a legértékesebb tudás, lehetőleg nyelviskolában, időd meg bőven van rá. Érettségi után továbbtanulnod is nyelvszakon lenne érdemes. A legjobb, ha valamilyen nagyobb egyetemi városban, nappali szakra tudnál menni, hogy élvezhesd a tanulás mellett a diákéletet, pl. ott hobbiként járhatnál tánciskolába. Ez a környezet már illene hozzád, nem éreznéd szinted alattinak. Ott már találnál magadnak társaságot, barátokat.
válasza:Én 17 évesen szinte ellentétes helyzetben mégis ugyanazokkal az érzésekkel vagyok. Van tehetségem, a az átlaghoz mérve fényes jövőm mégis mindent unalmasnak találok a motivációm csak épp arra elég, hogy ne rontsak a helyzetemen. A fő problémám egyszóval a világgal van amin nem tudok változtatni. Nem találok olyan álmot, célt ami megérné az erőfeszítést.
Én az egészre tapasztalatból azt mondanám, hogy önerőből a jelenlegi helyzetedben kevés rá az esély, hogy változtatsz bármin is. Csak annyit mondhatnék, ha egy személy vagy történés lehetőséget biztosítana ragadd meg.
válasza:Szia!
Nehéz erre olyat írni, amitől azt hihetném, kicsit is jobb lesz neked... De megértem a problémád. Még fiatal vagy, nincs értelme már leírnod magad, ez lehet egy átmeneti időszak az életedben, amiből majd felemelkedsz. Mikor kilátástalannak érzel mindent, akkor kell felhúznod a redőnyt, hogy kinézhess az ablakon. Addig kell keresned, mi kötne le, amíg meg nem találod. Talán rossz könyveket olvasol, vagy hamar feladod a rajzot... A hobbijaink nagyrészt megegyeznek, és biztosan tudom, ezek olyan tevékenységek, amik boldoggá tudják tenni az embert. Próbálj meg életmódot váltani, aludj éjjel élj nappal, táplálkozz egészségesebben, próbálj kreatív ötleteket, vagy szerezz inspirációt... Ha nem egyből, de legalább fokozatosan hátha helyre tudod billenteni az életed, sok sikert hozzá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!