A sok öregasszonynak hogy van képe szidni a fiatalokat, mikor ők sem jobbak, sőt? Mindennapos sztori.

Nem az első eset, hanem rendszeres.

Olyan busszal utazom nap mint nap, ami a város egyik külső részéről indul, átmegy a belvároson, és kimegy újra külterületre egy másik irányba.

Az összes öregasszony úgy ül le, hogy kívülre, és mellette belül üres hely van. Akkor is így ülnek le, ha banyatankjuk van, és az persze a folyosón van, hogy véletlenül se lehessen közlekedni tőle.

Amikor beérünk a belvárosba, teljesen megtelik a busz, nyomorgunk, állóhely is alig van. Egyiknek sincs annyi esze, hogy beüljön belülre, hogy más is le tudjon ülni. Mondom, nem 1-2 megállót utaznak, de másokra nincsenek tekintettel. Csak azt várják el, hogy őrájuk legyenek tekintettel mások.

Az öregasszonyok mind így ültek. Ezzel szemben más üléseken, ahol fiatalok ültek, iskolás tizenévesek, azt lehetett megfigyelni, hogy ha leszáll valaki, mondjuk az ablak melletti ülésről, a kívül ülő kiengedi, majd szépen beül belülre, hogy más is le tudjon ülni.

A hab a tortán, hogy két egymás mögötti ülésben, persze a külsőn ülve, két öregasszony beszélgetett. Értitek, ismerték egymást, jó eséllyel egy helyen szálltak fel, és a belváros után, egy helyen szálltak le! Végig beszélgették az utat, és ketten 4 helyet foglaltak el. Tehát ismerik egymást, beszélgetnek, és nem bírnának egymás mellé leülni! Mindezt csúcsidőben, délután 3 és 4 között, amikor a legtöbb iskolás megy hazafelé, meg a munkából mennek hazafelé az emberek.

Az a baj, hogy ez nem egyszeri eset, hanem tendencia.