Akik itt "sírnak": mit tettetek azért hogy jobb legyen az életetek?

"Pedig látod, itt is van aki tesz magáért és jobb lett,"

Valóban? Szinte csak negatív választ kaptál a bakancslistás srácnak sem lett még kapcsolata!

"Kicsit úgy érzem, mintha nekem címezted volna"

Nem, tényleg nem. Teljesen nyilvánvaló a kérdésedből és leírásából, hogy semleges harmadik szemszögből filózgatsz te is.

"Nemrég leszóltak itt, csak mert annyit írtam, hogy az, aki megteheti ne mutassa magát tehetetlenebbnek, csóróbbnak, mint amilyen."

Látatlanban is megmondom, hogy nagy baj van náluk.

" És általában, ha leírom, hogy érdemes küzdeni, mert változtathatunk a sorsunkon (természetesen nem minden) és ha nem is válik minden vágyunk valósággá legalább tudjuk, hogy tettünk magunkért akkor kb. az a válasz, hogy ja persze"

Ez csak a diszkusszió. Feketét mondasz, a fehér mellett érvelnek, fehéret, akkor a feketét védik. Semmi kiegészítésre nem szorul ez (semmi "ilyen az ember", semmi "magyar mentalitás", semmi "ezek csak a vesztesek"). Szeretjük ezt csinálni. Akik szerencsésebbek vagyunk belső szabadság terén elért részeredményeinkkel, tudjuk, hogy még akit tényleg gyűlölsz, mert egy igazi rosszindulatú szemét, annak is érdemes magadban "üzemeltetned" egy ügyvédet, mert nagyon sokszor csak az egyébként teljesen helyénvaló előítéleteid miatt vágod rá rögtön, hogy szemétségből teszi, amit tesz, még akkor is, ha csak figyelmetlen, szórakozott, téved, stb. Aki jó akar lenni, ott éri el a startvonalat, hogy minden alkalmat meghagy másoknak is erre.

"Te magad is leírod, hogy ha nem is 100%-ban az egyénen múlik, de van az a rész ami mégis..."

Ez mindig így valahogy van. Nagyon ritka a semennyi vagy teljes felelősség, mármint ténylegesen. Egyszerre igaz, hogy több befolyásunk és felelősségünk van dolgokra, mint szeretnénk, és kevesebb is van, mint szeretnénk. Nyilván akkor több a kelleténél, ha egyszercsak utolér, és akkor kevesebb, ha sok a küzdelem, és elmarad az eredmény.

A sirámokat én se nagyon értem, néha én is kitörök, és szoktam (szintén reménytelenül) amellett is érvelni, hogy létezik vis maior, kedves géniuszok, és nem kell olyankor okolni azt, aki csak falakat talált eddig maga előtt, akármerre is szeretett volna haladni.

Még ha kőkemény jellemhibák, téves ismeretek, rossz beidegződések állnak mögötte, akkor is elég sok esetben nem tudatosul az illetőben, hogy ő maga az első korlát. Ilyenkor a vita tökéletes akadálya a valódi segítségnyújtás lehetőségének.