Én miért nem tudok néha kifelé robbanni?

Sokszor voltam már olyan helyzetben amikor belém

kötöttek, vagy kóstolgatnak stb. De sajnos én sohasem mertem megütni másokat, mégha olykor lennének akik pedig megérdemelnék. Nálam nincs az a bizonyos "lila köd" amit fiúismerőseim mondanak hogy amikor az megjelenik, akkor nem gondolkoznak hanem ütnek. Én viszont mindig mindent lenyelek inkább, és magamban fortyogok. Pedig a fizikumom és az erőnlétem jó. De soha nem ütöttem még akkor sem ha engem bántottak. Soha nem tudok úgy igazán dühös lenni hogy legalább leteremtsem azt aki megérdemelné. Inkább otthagytam az ilyen szituációt. Persze belülről bántott a dolog, és attól félek hogy előbb-utóbb ebből még komolyabb bajom is lehet. (Ha nem szól a száj, kiáltanak majd a szervek). Miért nem tudok olyan lenni mint más fiú, hogy kiadhassam magamból a dühömet, ha valaki megérdemelné. Ez a lányok előtt is elég rosszul adja magát, mert majd azt gondolják, hogy nem tudom megvédeni őket, és emiatt nem érzik biztonságban magukat mellettem.