Komoly önértékelési problémáim vannak az apám miatt, mi tévő legyek?

Apám mindig is azt sulykolta belém, hogy én semmit se érek, egy 0 , egy sz@rdarab vagyok. Faterom mivel egyke volt, nem szokta meg, hogy milyen másokhoz alkalmazkodni, ezért ha bármi baj volt velem, vagy a testvéreimmel, azzal nem tudott mit kezdeni, ezért rögtön üvöltözni meg cseszegetni kezdett minket, és ez azóta is így megy, még ha beteg vagyok, azért se merek szólni, mert azért is lecsesz. Szeretik egymást anyukámmal, de apámról nemrég megtudtam, h nem is akart gyerekeket, csak anyukám kedvéért bevállalta, most viszont nem tud velünk mit kezdeni, ő úgy gondolta, hogy a gyerekek majd maguktól felnőnek, és semmit nem kell velük foglalkozni. Eltart, és megtűr minket, de nem szeret, plusz ráadásul még jól belénk is rúg, hogy mi semmit nem érünk, nekem is meg a testvéreimnek is a béka feneke alatt van az önértékelése. Más családokban meg azt látom, hogy a tök hülye gyereket is sz@rrá dicséri az apja, és persze, hogy sokkal könnyebben boldogul majd az életben.

Nem tudom, hogy tudnám helyrehozni az önértékelésemet, valakinek van valami ötlete?