Nagyon beégtem ma az egyetemen! Hogyan tehetném jóvá, hogy minél hamarabb elfelejtsék az esetet?

Az hogy hogyan tudod túltenni magad a szégyenen, az gondolkodásmód kérdése. Kezdjük azzal, hogy ezt a kellemetlen érzést Te érezed a legjobban, legtöbben már el is felejtették. Ha pedig nem, akkor jó esetben felidézte bennük a saját hibáikat, és van aki okult is belőle. Ez viszi előrébb az embert. Ezért jársz egyetemre, ezért tanulsz. Senki nem várja el, hogy mindent hibátlanul megoldj, hisz erre való a tanulás.

A másik része a dolognak amit meg kell értened és a többieknek is akik most ezért esetleg kinevetnek, hogy van néha az ember fejében pillanatnyi áramszünet és ez pontosan a gondolkodó emberekre jellemző. Valószínűleg a pszichológiai órákon lesz majd szó a koncentrálásról és a figyelemről.

Én zeneórákra járok, gitárra és énekórára. Az énektanárnőm zeneterápiát tanult és nem tudom, hogy talán ez -e az oka, de nagyon kellemes személyiség. Ő mindig kisegít az ilyen és hasonló dilemmákban, mert mindig azt mondja, hogy mindennek oka van. Ha elmesélem neki ,hogy hülyeséget csináltam, butaságot kérdeztem gitár órán, mert nem figyeltem oda, akkor mindig megvigasztal, hogy én egy művész lélek vagyok és nem baj, ha néha elkalandozok. Ilyen a gondolkodásmódom, túl sok mindenre akarok figyelni egyszerre.

Nagyon fontos, hogy ezeket a dolgokat nem szabad kudarcnak megélni, mert a múlton fogsz töprengeni ahelyett, hogy előre haladnál. Gondolatban ezt az emléket ásd el és temesd föld alá.

Annyit tudok még ebben segíteni, hogy én ha butaságot szólok, teszek, humorral szoktam elintézni. De ehhez kapcsolni kell időben, hogy hülyeséget szóltam. A beismerés sokat javít a helyzeten, viszont én utólag már semmit nem tennék a helyedben, mert csak rontana a helyzeten, inkább hagyd, hogy elfelejtsék. Végezetül leírom, hogy én egy 38 éves nő vagyok, akinek csak egy érettségije van, és amiket leírtam, azt csak az eddigi élettapasztalataimból írtam.

"Csak attól tartok, meg van a véleményük"

"meg akarom mutatni a tanárnak, hogy tudok javulni"

2. voltam:

Ha ezeket a megfelelési kényszereidet letudod küzdeni, akkor már előrébb jutottál, mert első sorban magadnak felelj meg. :-) Az apró pici vadászkutyát sem érdekli mostanra, hogy mit hibáztál. Elhiszed nekem? :-)

Amíg nem csinálsz rendszert a dologból és nem te vagy az, aki soha nem ért meg semmit, amit mindenki más igen, addig ne aggódj. Még rosszabb lenne, ha magadtól jelentkeznél szorgosan és ontanád magadból a baromságot.

A fenti esetben elkönyveltük az illetőt hülyének és valószínűleg a pályára is alkalmatlannak alapból. Egyébként meg némán szimpatizáltunk a szenvedő féllel, ha mi se tudtuk a választ. Ne aggódj, az öt év alatt lesz még sok-sok olyan helyzet, amibe belebuksz - akár vizsgán is. Sőt, a gyakorlatban majd még több ilyen helyzettel találkozol. Nincs ezzel semmi gond, így tanul az ember. :)