Szerintetek mennyire higgyek, bízzak az öcsémben? Bocsássak meg neki, vagy jobb minél jobban befenyíteni?
Előző éjszaka irdatlan módon megszentségtelenítette a házunkat:
3 - plusz meg még ki tudja, az előtt kik voltak ott - lelketlen, suhanc (meg még mondanék durvábbakat, ha tudnék) osztány- vagy évfolyamtársát (persze középsuli, ráadásul ami giminek mondja magát) felhozta, és itt helyben gátlástalan módon berugtak és tivornyáztak. Ráadásul ki tudja, hogy nem-e apukám >válogatott< szeszeiből, mert az a felhozatalból - !nem elhanyagolandó! - látszott is, hogy 1) ez felettéb tudatosan meg volt tervezve, 2) a barmok azt se tudták, hogy mit vedelnek, ráadásul az ő szintjükön még azthiszem eléggé lúzernek is mondhatóak (alias csinálni, bírni se tudják rendesen)
Szüleink 2 napra mentek el, úgyhogy... gondolom ez a része is világos.
Én az esti órákból (OKJ) hazaérve szembesültem a helyzettel - fokozatosan, először még nem is tudtam felismerni, csak azt, hogy gátlástalanok, utána viszont már beszéltek is róla, kifeküdtek, majd már 100%-ig egyértelmű volt a dolog.
Az egyik közülük, mikorra hazaértem, már nagyban verte a nagyobbik, normális öcsém - gondolom tudjuk, hogy min. >150.000-et érő - marha precízen felállított dobfelszerelését, ki tudja, megint milyen károkat okozva benne.
Ezenfelül, egy gyönyörű, aprólékos kínai famakettet is összetörtek, leverték az én tetőtéri szerelős/barkácsolós polcaimat, csikkekkel hamutartó a parketta közepén... tovább nem sorolom, PEDIG VAN! __ANYAGI KÁR IS__, meg egyéb is.
Én a számomra eddig elképzelhetetlen helyzetben annyit tudtam csinálni, hogy a tetőtérben a szerencsére még éppen hagyott dolgok közül kikerestem az ilyen helyzetekre összerakott fáziszárlatot okozó kapcsolót, és miközben ők a PS3-nak estek már neki, kivágtam az egészet a francba.
Ráadásul pont hogy jól tettem, mert amikor a sötétben kezdték el keresni az öcsémet, akkor derült ki, hogy teljesen eszméletlen, alig tudták feléleszteni.
Normális öcsém, akinek meg a vizsgára kellett volna készülnie - hívta is a mentőket... innentől pedig tiszta sor.
Bevinni nem vitték be, mert a barmok beadták, hogy csak pár sörtől lett ilyen, szerencsétlen rendőrök pedig nekik hittek, nem pedig minekünk, józanoknak. Írtam, hogy láttam az üvegeket, voltak ott jóval durvább dolgok a legfájdalmasabb vegyítésekben.
------------------------------
Most reggelre az asztalra kirakott egy hárommondatos levelet, hogy Ő bocsánatot kér a tegnapiért, ilyen többet nem fog előfordulni, és pluszban szerencsét kíván a tesómnak a vizsgájához. Persze gondolom, hogy fitoktassa, hogy Ő azért emlékszik... azt elhiszem, hogy 1-2 képkockára emlékszik, de akkor legyen vagány, ha mindenre emlékszik, hogy mekkora tivornyát csináltak, mit műveltek, milyen károkat okoztak.
Én alaphelyzetben kerülöm a konfliktusokat, de most nem tudom, mit higyek, mit tegyek, hogyan számoltattassam el rajta a dolgot.
Mert ráadásul nem ez az első eset, hogy felhozza a haverjait meg a könnyűvérű "barátnőit", akik utána többet engednek meg maguknak a kelleténél, pofátlanok, kérdés nélkül használják a másik testvérem dobfelszerelését, és - TIPIKUSAN A LÁNYOK - meg olyan bunkók, mint valami olcsó és rossz prosti. (amúgy rájuk nézve nehéz elképzelnem, hogy nem az lesz belőlük)
DE ILYEN DURVA, OCSMÁNY DOLOG MÉG NEM VOLT ITT!!
És gondolom mondanom sem kell, ez a félholdas kétszintű kertesház nekem és tesómnak, amit meglehetősen nagy munkával és szerencsével tudtak szüleim összehozni, egy életgarancia arra nézve, hogy ne 2 műszakban kelljen majd futószallag mellett csavartválogatni meg hegeszteni ahhoz, hogy valami kis albérletben meg tudjuk húzni magunkat...
Legkisebb öcsém pedig ezt teszi tönkre.
Mégis mit tudnék tenni, hogy megbocsájthassak, de Ő is változzon?
Egyébként is visszahúzódó és bárány jellem vagyok, annyira, hogy még ahhoz is meglehetősen ki kellett vetkőzzek magamból, hogy meg tudjam hurcolni őket, amennyire lehet, és a mentők után elzavarjam őket.
Utálok emberekkel konfliktusba keveredni, szarul érzem magam, nem az vagyok, akinek csuklóból megy mások meghurcoltatása... De most valamit lépnem kell...
De mégis mit? ... Meddig kéne elmenjek, hogy változzon (öcsém), és ezekkel az emberekkel többet ne is haverkodjon, úgyszint könnyűvérű szukákkal se?
<21F, öcsém 17>
A rendőrség már ahol de állítom tele van tudatlan balfas*okkal de igaz talán az ilyen ügyekben tudnak segiteni de ha komoly dologrol van szó fülüket far.kukat behúzzák.
Nem mondom hogy útálom őket de régen sokkal jobban végezték a munkájukat.
Öcsédben még annyi sem volt, hogy a szemedbe nézve kérjen bocsánatot?
Egyébként én megmondanám, hogy a károkat r...hadt gyorsan fizesse ki, plusz szólnék a szülőknek, hogy mit csinált az öcséd. Tudniuk KELL róla. Ők nagyobb hatást tudnának tenni rá, mint te.
Szólni fogok, az már hót zihher. Bár már t¤köm ki van a családi fesztiváloktól... >(
A tetőteret kulcsra is zártam még az este, hogy véletlenül se pakoljon ott el, legyen miből rekonstruálni az eseményeket.
"de az egész helyreállítást, károk rendezését az öcsémre hagynám"
Csakhogy miből, meg hogyan, meg milyen szaktudással? :D :S Én már kínomban csak röhögni tudok ezen. =(
Arra nincs tapasztalata, hogy a széttört adapterét majd megcsinálja, amire vagy valaki erőltetetten ráugrott, vagy nem is tudom már elképzelni, hogy mi volt, annyira roncsolódott. Ez is csak Pl.
Majd megnézném amúgy, innentől mégis mivel fogja tölteni a tabletjét, mert hogy rájöttem közben, hogy az annak a töltője volt. XDDD :P
A mi töltőinket/adaptereinket, adatkábeleinket meg a büdös életbe többet nem akarom meglátni nála, mert különben én magam fogom ollóval kettévágni a MicroUSB-s vezetéket is...
>(
Végülis azt hiszem elmondta - vagy a másik tesóm nyomására kivallatták -, mert még én kaptam azért, mert nem tudtam neki megbocsátani. :D
Úgyhogy ez a része szerintem már mindegy.
És továbbra is töröm a fejem azóta, mivel sikerül a táblagépét töltenie/szinten tartania. ;)
Én öcsém is csinált ilyen bulit kamaszkorában, nagyon nem tetszett a dolog, de a rendőrséget azért nem hívtam rá. Öcsém azóta közgazdász, dolgozó ember, barátnőjével az első gyereket tervezgetik.
Megkérdezhetem, kérdező, hogy van-e, volt-e már valaha barátnőd?
"volt-e már valaha barátnőd"
Elvileg volt egy... gyakorlatilag nem, és azóta is próbálom elfelejteni. Báááár, most már inkább azt mondanám, hogy sikerül(t) is.
Mindenesetre az egész 2 évig szenvedés, RIVALIZÁLÁS, önmeghazuttolás, stressz, és hajtás volt. Az utolsó pár hónap pedig öngyilkosságra készülés és próbálkozások sorozata... amíg végül az egyikből már csak a csoda húzott ki.
Úgy rémlik kétszer, ha volt, hogy karöltve volt hajlandó sétálni velem. XD
Nem ajánlom senkinek. Karrierista szűzqrváktól ugyanúgy meneküljetek, mint az olcsó de giccses könnyűvérű szukáktól, akik közül többet egyet se fogok remélem most már viszontlátni a családi házban.
!DE, most nem tudom, hogy miért kérdeztél rá, de szerintem kivételesen ennek most pont nincs semmilyen vonatkozása ehhez az esethez. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!