Szerintetek mennyire higgyek, bízzak az öcsémben? Bocsássak meg neki, vagy jobb minél jobban befenyíteni?

Előző éjszaka irdatlan módon megszentségtelenítette a házunkat:

3 - plusz meg még ki tudja, az előtt kik voltak ott - lelketlen, suhanc (meg még mondanék durvábbakat, ha tudnék) osztány- vagy évfolyamtársát (persze középsuli, ráadásul ami giminek mondja magát) felhozta, és itt helyben gátlástalan módon berugtak és tivornyáztak. Ráadásul ki tudja, hogy nem-e apukám >válogatott< szeszeiből, mert az a felhozatalból - !nem elhanyagolandó! - látszott is, hogy 1) ez felettéb tudatosan meg volt tervezve, 2) a barmok azt se tudták, hogy mit vedelnek, ráadásul az ő szintjükön még azthiszem eléggé lúzernek is mondhatóak (alias csinálni, bírni se tudják rendesen)

Szüleink 2 napra mentek el, úgyhogy... gondolom ez a része is világos.

Én az esti órákból (OKJ) hazaérve szembesültem a helyzettel - fokozatosan, először még nem is tudtam felismerni, csak azt, hogy gátlástalanok, utána viszont már beszéltek is róla, kifeküdtek, majd már 100%-ig egyértelmű volt a dolog.

Az egyik közülük, mikorra hazaértem, már nagyban verte a nagyobbik, normális öcsém - gondolom tudjuk, hogy min. >150.000-et érő - marha precízen felállított dobfelszerelését, ki tudja, megint milyen károkat okozva benne.

Ezenfelül, egy gyönyörű, aprólékos kínai famakettet is összetörtek, leverték az én tetőtéri szerelős/barkácsolós polcaimat, csikkekkel hamutartó a parketta közepén... tovább nem sorolom, PEDIG VAN! __ANYAGI KÁR IS__, meg egyéb is.

Én a számomra eddig elképzelhetetlen helyzetben annyit tudtam csinálni, hogy a tetőtérben a szerencsére még éppen hagyott dolgok közül kikerestem az ilyen helyzetekre összerakott fáziszárlatot okozó kapcsolót, és miközben ők a PS3-nak estek már neki, kivágtam az egészet a francba.

Ráadásul pont hogy jól tettem, mert amikor a sötétben kezdték el keresni az öcsémet, akkor derült ki, hogy teljesen eszméletlen, alig tudták feléleszteni.

Normális öcsém, akinek meg a vizsgára kellett volna készülnie - hívta is a mentőket... innentől pedig tiszta sor.

Bevinni nem vitték be, mert a barmok beadták, hogy csak pár sörtől lett ilyen, szerencsétlen rendőrök pedig nekik hittek, nem pedig minekünk, józanoknak. Írtam, hogy láttam az üvegeket, voltak ott jóval durvább dolgok a legfájdalmasabb vegyítésekben.

------------------------------

Most reggelre az asztalra kirakott egy hárommondatos levelet, hogy Ő bocsánatot kér a tegnapiért, ilyen többet nem fog előfordulni, és pluszban szerencsét kíván a tesómnak a vizsgájához. Persze gondolom, hogy fitoktassa, hogy Ő azért emlékszik... azt elhiszem, hogy 1-2 képkockára emlékszik, de akkor legyen vagány, ha mindenre emlékszik, hogy mekkora tivornyát csináltak, mit műveltek, milyen károkat okoztak.

Én alaphelyzetben kerülöm a konfliktusokat, de most nem tudom, mit higyek, mit tegyek, hogyan számoltattassam el rajta a dolgot.

Mert ráadásul nem ez az első eset, hogy felhozza a haverjait meg a könnyűvérű "barátnőit", akik utána többet engednek meg maguknak a kelleténél, pofátlanok, kérdés nélkül használják a másik testvérem dobfelszerelését, és - TIPIKUSAN A LÁNYOK - meg olyan bunkók, mint valami olcsó és rossz prosti. (amúgy rájuk nézve nehéz elképzelnem, hogy nem az lesz belőlük)

DE ILYEN DURVA, OCSMÁNY DOLOG MÉG NEM VOLT ITT!!

És gondolom mondanom sem kell, ez a félholdas kétszintű kertesház nekem és tesómnak, amit meglehetősen nagy munkával és szerencsével tudtak szüleim összehozni, egy életgarancia arra nézve, hogy ne 2 műszakban kelljen majd futószallag mellett csavartválogatni meg hegeszteni ahhoz, hogy valami kis albérletben meg tudjuk húzni magunkat...

Legkisebb öcsém pedig ezt teszi tönkre.

Mégis mit tudnék tenni, hogy megbocsájthassak, de Ő is változzon?

Egyébként is visszahúzódó és bárány jellem vagyok, annyira, hogy még ahhoz is meglehetősen ki kellett vetkőzzek magamból, hogy meg tudjam hurcolni őket, amennyire lehet, és a mentők után elzavarjam őket.

Utálok emberekkel konfliktusba keveredni, szarul érzem magam, nem az vagyok, akinek csuklóból megy mások meghurcoltatása... De most valamit lépnem kell...

De mégis mit? ... Meddig kéne elmenjek, hogy változzon (öcsém), és ezekkel az emberekkel többet ne is haverkodjon, úgyszint könnyűvérű szukákkal se?

<21F, öcsém 17>