"Idiota" a testverem, megis en vagyok a hibas, mert egyre inkabb azon a velemenyen vagyok, hogy jobb lenne, ha minel kevesebbet beszelnek vele, miert?

18 eves, fiatalabb nalam, es egyebet nem csinal, csak szivat, szapul.

Nap mint nap azzal jon, hogy szerencsetlen vagyok, mert nincs baratom, holott neki sincs baratnoje. Allitasa szerint en minden megkapom, pedig semmit nem teszek erte, megis evekig en voltam az, aki apunknak segitett olyan munkaban, amiben a szomszed fiugyerek allt az o apja mellett.

Barmikor szivessegre ker a csaladom, megteszem. Szamla fizetestol kezdve, bevasarlasig.

Megis minden nap szivat, es evek elteltevel unalmas mar az egesz. Ha betelik a pohar, es adok neki egy pofont, rogton fel van haborodva, hogy milyen idegbeteg, bunko vagyok, mert adtam neki egy pofont.

Egyszeruen nem erti meg, hogy unalmas, amikor szivatja a masikat, es nem 18 eveshez valo.

A szuleinket bantja, hogy nem jovunk jol ki, de ki az, aki szivesen ul le beszelni valakivel, ha tudja, hogy a vege az lesz, hogy szivatni fogjak?