Miért utálnak még az idegenek is? L

Teljesen átlagos lány vagyok, külsőre magamnálm egyszerűbbet, hétköznapibbat nem ismerek. Az öltözködésem is egyszerű, nincs sok ruhám.

Általában egyedül megyek mindenhová. Ennek ellenére mindenki nagyon undokul beszél rólam. A házmester, a vevők a boltban, ahol dolgozom, a metrón...

Egyszer átjött a házmester javítani valamit. Kedves voltam, vittem neki széket meg ilyenek. Erre, amikor befejezte, és rémes kupit hagyott: "Takaríts ki, mademoiselle"

Ma a metrón direkt úgy álltam, hogy elférjenek tőlem. Egy fickó azonban nem akarta, hogy mellé álljak, ezért szó nélkül akkorát lökött belém, hogy majdnem kiestem az egyensúlyomból. Arrébb álltam kicsivel, de úgy, hogy a leszállók még mindig kényelmesen elférjenek tőlem. Egy hatvan-hetven közti bácsi meg elkezdett ordítani, hogy nem fér el tőlem, de ahelyett, hogy emberi hangnemben megkért volna, inkább elkezdett üvölteni, hogy "Fenséges asszonyom!" nézte mindenki, hogy mi a baja. Erre néz rám, és még jobban kiabál, hogy "Őnagysága Erzsébet királynő! Menjen már!"

Csak én voltam nő a közelben, és még mindig nem értem, hogy nem fért el tőlem, mikor vékony vagyok.

De amikor munkát kerestem, a nő, akit nem is ismerek, egy ismerősöm ismerőse megmondta, akárkit felvenne, csak engem nem, és odahívott még 10 embert, akiknek már volt állása, és próbálta rájuk tuktmálni azt a munkát (árufeltöltés), mert szerinte én biztos olyan vagyok, aki csak nézni tudja, ahogy mások dolgoznak.

Egy fiúismerősömnek a barátnője megmondta, akárkivel barátkozhat, csak velem nem, pedig csak képen látott.

Mi a fene baj van velem?