Mi a véleményetek ezek alapján rólam? Objektív véleményekre vagyok kíváncsi, hogy milyen ember vagyok.

"Ez a kérdés elgondolkoztatott. Olyannyira, hogy behívtam a barátnőmet, és megpusziltam a lábát. Nem értette, hogy mi van, de miután megmutattam neki ezt a kérdést lebunkózott és kiment."

Ez komoly? Vagy csak poénból írtad? Miért bunkózott le?

"AZ ÉLET NEM VERSENY.

Fel lehet fogni persze annak is. Mint te. Csakhogy nincs értelme."

Valóban? Akkor meg mièrt van az, hogy az van jobb élethelyzetben, az valósíthatja meg jobban a vágyait, az kapja a jobb egészségügyi ellátást, az élhet egészségesebben és ahhoz vonzódnak jobban a nők, aki több pénzt keres?

" A tanulás nem arról szól, hogy letanuld a másikat, hanem hogy a SZÁMODRA SZÜKSÉGES tudást megszerezd. Nem érdekel a genetika? Na és. Mást érdekli, majd ő megtanulja magának. "

Én abban vagyok más, mint a többiek, hogy számomra ez nem elég. Kevés kivétellel minden érdekel. Polihisztor alkat vagyok. Frusztrál, amikor egy dolognak nem ismerem a hàtterét. Mindent tudni akarok.

"A párkapcsolat sem arról szól, hogy akkor b....l, amikor akarsz."

A házasság a valakivel való állandó szexuális kapcsolat privilégiuma, tanultuk anno szociológiából.

"Szaúd-Arábiában talán, de errefelé a másik nemnek is van ebbe beleszólása, amit figyelembe szokás venni. Aki hatalmaskodik a párkapcsolatban, az valamit nagyon nem ért meg annak lényegéből."

Félreértesz. Én nem a párkapcsolaton belüli dinamikáról beszéltem, hanem a kapcsolat meglétéről, magáról. Az az ember, akiről tudják, hogy kapcsolatban van, érdekesebb, igalmasabb, tiszteletre méltóbb, nagyobb az elismertsége. Tudják róla, hogy meg tudja szerezni, amit akar. Abban én is hiszek, hogy egy kapcsolat az egyenlőségen alapul.

"A saját életedet kell élned, nem külső elvárásoknak megfelelni! A maximalizmus és a túlzott versenyszellem a kitűnni akarás velejárója, illetve a kudarctól való rettegés manifesztációja."

Ezt tökéletesen fogalmaztad meg. Pontosan ezt érzem.

"Kérdés: végig azt akarod, hogy ezek a külső erők irányítsák az életedet, vagy inkább te magad?"

Tudod, mit akarok igazán? Bemutatni másoknak. Az eszemet és kreativitásomat kihasználva felkapaszkodni olyan magasra, amennyire csak tudok, és megmutatni nekik, hogy én különb vagyok náluk. Hogy leszarom, hogy annak idején ők vitték el a legjobb csajokat, meg voltak a legnépszerűbbek, a végén én nyertem. És úgy érzem, erre meg is van az intelligenciám. Ha ezeket nem tudom megvalósítani, akkor ugyanis tényleg egy senki vagyok. Én az eszemmel tudok kiemelkedni. Ki KELL emelkednem. Tartozom magamnak ennyivel. Egyébként sem vagyok az a típus, aki csak úgy ül a seggén. Úgy érzem, az önbecsülésem függ tőle, hogy lesz-e belőlem valaki. Ha 30 évesen is itt fogok tartani, akkor komolyan mondom, hogy meg fogom ölni magam.

Csak épp jelenleg semmi nem működik az életemben. Be vagyok pánikolva, mert elszalasztottam egy lehetőséget, hogy külföldön azt tanuljam, amit szeretnék, mert nagyon féltem. Ezért most nagyon utálom magam. Leghamarabb 24 éves koromban kezdhetek majd egy új alapszakot. Nem is a pénzzel van itt a gond, hanem az idővel. Úgy érzem, gáz ilyen későn kezdeni. Gimi után kellett volna tudnom így gondolkodni, ahogy most. És frusztrál, hogy nem csinálhatom vissza. És emiatt most meglehetősen nihilista állapotban vagyok.

"Ajánlok valamit. Lehet, hogy elsőre elutasítod, de én a helyedben kiélném a lábfetisiszta vágyaimat, ha volnának. Tudod te is, hol és hogyan. Gondolj bele: összejönne egy párkapcsolat, te pedig ráöntenéd a vágyaidat a párodra, aki esetleg valamilyen perverzitásnak vagy beteges vágynak fogná fel, és még nagyobbat koppannál. Ki tudja, talán a vágy nem is olyan erős, és egy beteljesülés után felszabadulsz alóla? Mindenesetre ez a tapasztalat gátakat bontana benned. Társadalmilag manapság elítélik, de tudod, nem is olyan régen ez egyfajta beavatási szertartás volt."

Ehhez annyit fűznék, hogy már volt 2 alkalom, amikor kiéltem. Az egyik egy alkalmi dolog volt, ami csak erről szólt, a másik pedig valóban egy prosti. Az első volt a jobb. Őszintébbnek éreztem. De sajnos csak két alkalom volt. A prostinál meg az volt a jó, hogy nagyon szép volt, viszont egyszerűen nem bírtam elengedni magam. Baromi erős volt a szégyenérzetem, hogy idáig süllyedtem, és nagyon zavart, hogy ennyibe került. Amúgy hidd el, a lábfetist nem elég ennyiszer kiélni. Az ideális az lenne, ha napi legalább egyórát hódolhatnék neki. Ráadásul nem csak erre vágyom, hanem taposásra, alárendeltségre, stb. És màr 10-12 évesen ezekről fantáziáltam. És rólam hiwzi mindenki azt, hogy prűd vagyok.

A másik meg, hogy amúgy az a vicces, hogy történetesen most összejöttem egy lánnyal... csak az a baj, hogy ebből is csak stresszforrást gyártok magamnak. Ugyanis kűlsőre nem tudom őt teljesen elfogadni, viszont amúgy az arca nagyon bájos, és nagyon kedves, és kötődünk egymáshoz... de úgy érzem, ez nem tisztességes a részemről. Mindenfélével vàdolom magam, attól kezdve, hogy lúzer vagyok, mert komoromisszumokat kötök, meg hogy felszínes vagyok, de közben csak hülyítem a csajt, de ugyanakkor halgatnom kéne az ösztöneimre, mert csak egy olyan lányt tudnék igazán szeretni, akit teljesen elfogadok, és igazán kívánom... szeretnék egy olyan lányt, akit kívül-belül imádok, és nem kell hozzá kompromisszumokat kötnöm, mert tudom, hogy egy ilyen kapcsolat brutális energiákat szabadítana fel bennem (képzeljétek el, milyen, ha valaki 8-10 éves kora óta folyamatosan vágyakozik, és nem tudja kiélni... ezért gondoloom azt, hogy ez igenis egy verseny, ami vérre megy, mert aki nem éli ki a vágyait, azt azok elemésztik), és rendbe is tenne lelkileg, de mikor fogok ilyet találni? Félek elengedni ezt a lányt, de ugyanakkor nem érzem magam tisztességesnek... amúgy van sejtése a lábas vágyaimról, de szerintem ő vevő lenne az ilyesmire, mert annyira odavan értem, hogy megtenné...

Nem tudom, mi legyen ezzel a lánnyal... szívesen járogatnék még vele, de ha nem tudom eléggé kívánni... nem tudom, mi tévő legyek.

(elnézést a helyesíràsi hibákért, tabletről írok. Ķérek inde iit, hogy mielőtt elítélne, próbálja meg egy percre beleképzelni magát a helyzetembe, és azután írjon.)