Az emberek miért foglalkoznak a másik ember dolgaival?

Persze van egy szint, amivel kell is foglalkozni, mondjuk társadalmi kérdések. De egy csomó ember valamiért állandóan úgy érzi, hogy véleményt kell mondania másokról. Egyszer az egyetemen például az egyik évfolyamtársam mondta egy idegenre, aki ott sétált, hogy "hogy lehet így felöltözni? néha meglepődök az emberek, hogy egyáltalán mit gondolnak magukról". Néha én is. De én mondtam neki, hogy ő szemében meg ő (vagy mi) szürke kisegér (-ek vagyunk), ő biztos így látja jónak. Vagy ott vannak a szüleim. Bárkit látnak az utcán, mindenkit szóvá tesznek egymás közt. Leginkább például a tetoválásokat. Nekem egyáltalán nem tetszenek se a tetkó se a piercingek, de nem omlik össze bennem egy világ, ha elmegy mellettem így egy vadidegen ember, akit sosem látok többé. A szüleim egymásnak ilyeneket mondanak: "pedig szép nő lehetne!", "jó kiállású fiú, és így elrontja a testét!". Még csak nem is a legnagyobb tetkókra. Szerintem se vonzó, de az illető nyilván nem kíváncsi a véleményemre, illetve biztos van, akinek tetszik, és épp ettől látja szépnek. Valahogy azt látom, hogy az emberek mindig mindent megjegyeznek, hogy "nézd azt az embert ott". Én is látom, vagy ha nem, akkor így jártam, de minek kell szóvá tenni? kit érdekel? ott megy egy rózsaszín hajú ember. És akkor most mi lesz? Engem idegesít is, amikor nekem mondják, pár ismerős már tudja, hogy nekem ilyet ne mondjon. Én nem vagyok egy nagyon extrém megjelenésű ember, de nem élek burokban, vagy ilyesmi. Én is észreveszem a különc figurákat, végignézek rajta, aztán továbbmegyek, én is elkönyvelem magamban, hogy tetszik-e, amit látok, de miért annyira fontos ez, hogy amikor épp beszélek valamiről, valaki a szavamba vágjon, hogy "nézd, ott megy egy ilyen-olyan ember!". Kit érdekel? Épp beszéltem valamiről.