Ha igaz az (es szerintem igaz), hogy az ember az apukajat (/anyukajat) keresi az elettarsaban, akkor mit jelent az, hogy apakomplexus? Akkor is az apankat keressuk a masik emberben, nem? (nok eseteben)

Szerintem csak azokra igaz, hogy az ellentétes nemű szülőt keresi a társában akiknél harmonikus, jól működő, szoros szülő-gyerek kapcsolat van. Ahol ez nem igaz ott általában az ember igyekszik elkerülni a szülőkre hasonlító embereket. Pl. én semmi pénzért nem mennék hozzá olyan emberhez, mint az apám. De pl. ismerek családot, ahol a lánygyermek eszeveszetten csüng az apukáján. Felnéz rá, a védelmezőjének tekinti. Ott szinte biztos vagyok abban, hogy a leányzó férje egyszer olyan ember lesz, mint az apuka.

Apakomplexus az más kérdés. Olyankor beszélnek általában apakomplexusról mikor a férfi és a nő között akkor a a korkülönbség, hogy a férfi a nő apja lehetne. És nem feltétlenül a pénz az ami a nőt motiválja egy ilyen kapcsolatra. Pl. huszonéves nő 40-es vagy még idősebb férfi.

Állítólag ilyen esetekben a nő életéből hiányzott az apafigura és így kompenzál, persze tudat alatt. Nem tudom mennyire lehet ez igaz.

De minden esetben ezek a folyamatok valahol tudat alatt folynak le. Sokszor az ember észre sem veszi a párja és a szülő közötti hasonlóságot. Általában mindig egy külső, harmadik szemlélő hívja fel a figyelmet a hasonló tulajdonságokra.

Biztos, hogy nem az apámat keresem. Az egész gyerekkorom félelemben és szorongásban telt, nem fogom ezt tudatosan keresni.

Akit keresek, az olyan, amilyennek egy apának lennie kellett volna. Feltételek nélkül szeret, véd, komolyan vesz.

Szerintem ezt nem úgy értik, hogy a saját apukáját keresi egy nő, hanem AZ apát.