Ti mertek álmodozni? Mekkorát mertek álmodni, előre tervezni? Látjátok a fényt az alagút végén?

Szürke hétköznapok, nem sokkal színesebb hétvégék. Egyik nap a másik után, egyik napról a másikra...

Régen fiatalabban, család és élettapasztalat nélkül még voltak álmaim, terveim, de manapság...

Persze, olykor elkalandoznak a gondolataim, főleg ébredésnél, ha kellemeset álmodok és van időm félálomban fantáziálni. De ébren nem merek még tervezni sem, nemhogy álmodozni.

Észrevettem magamon, kifejezetten kerülöm manapság az olyan cikkeket, melyek álmodozásra adnak lehetőséget nekem. Pl. autókról, kertekről, házakról, melyeket szívesen elfogadnék, de még a reklámújságokat sem szeretem egy ideje.

Úgysem vehetem meg, soha nem érem el, miért nézegessem!

Nem mondom, hogy csórók vagyunk, ám évek óta csak a létfenntartásért dolgozunk. Ruhákat a torkálóból, legfeljebb a lidl-ből vásárolunk néha. Főként, ha már nagyon muszáj. Ezenkívül tulajdonképp csak kajára és rezsire megy a keresetünk. (gondolom, sokan vannak evvel hasonlóan)

Keretes házban lakunk, de azt is csak munkával tudjuk szépíteni, ami nem mindig elég. Eszközökre, anyagokra már nemigen telik. :-( Szeretem csinálni, ill. szeretném, de pénz nélkül nehéz még azt is.

Fizetős rendezvényekre nincs keretünk, csak az ingyenesekre....

Bocsi, hogy kifakadtam!