Hogyan válhatnék döntőképesebbé?
Még ezt a kérdést is alig bírtam kitalálni, hogy melyik kategóriába soroljam. Nem tudom mi az oka, de hihetetlenül nehezen döntök. Félek a döntéseim következményeitől. Még kis dolgokban is. Ez azért is bosszantó, mert hímneműnek születtem, és 23 éves vagyok már.
Hiába tudom azt, hogy általában az egyik alternatíva szinte ugyan olyan jó, mint a másik, valamiért mindig a legjobbra törekszem. Ráadásul még így is nagyon sokszor rosszul döntök, illetve gyenge pillanataimban meggondolatlanul, gyerekesen cselekszem, mert nem figyelek oda, nem kontrollálom magam.
Ha tárgyak, lehetőségek közt kell döntenem, általában hosszú idő alatt sikerül csak. Emberi kapcsolataimmal, főleg párkapcsolati, "csajozási ügyekben" gyakran 3-4 barátom véleményét is kikérem, hogy mit kellene tennem, vagy amit tenni, mondani készülök megfelelőnek látszik-e.
Ez nem mehet így tovább! Mit tehetnék ez ellen?
Mit nevezünk érzelmi alapnak? Képes vagyok nem túl racionális döntéseket meghozni érzelmi alapon, de "mert csak" nem igazán csinálok semmit. Ha arról kell döntenem, hogy megvegyek-e valamit, akkor megnézem mennyi az ára, vagy miért jó nekem. Ha 2 azonos árú de eltérő ízű csoki között kell döntenem, akkor elképzelem, hogy melyik milyen érzést keltene bennem. Ez 1-2 percbe is beletelik néha.
Átgondolom reggelente (vagy esetleg előző este), hogy milyen zoknit vegyek fel: milyen színűket szeretnék majd mosni, milyen vastag, milyen hosszú legyen. Alsóneművel hasonlóan (kivéve ha nagyon hasonlóak, kicsi a különbség vagy ha nagyon sietek). Nem gondolkozok minden ruhadarabon mindig percekig, de néhány másodpercet eltöltök vele. Nem azt veszem fel, amelyik a kezembe akad.
Ha emailt írok percekig gondolkodom a megszólításon. Filmet sem választok könnyen. Szinte az életem minden területén nehezen döntök. Mondjuk cipőválasztásnál néha előfordul a "csak úgy", legalábbis a kinézetet tekintve részben, mert örülök, ha találok kényelmeset. De azért előfordult már, hogy másfél órán keresztül gondolkoztam egy cipősboltban.
Na, ez jó. Szerintem az jó, ha csak pár másodpercig gondolkozol mondjuk azon, melyik zoknit vegyed fel másnap. A cipőboltos dilemma sem szokatlan szerintem... Mármint ez csak természetes, érdemes jól átgondolni, mit veszel meg, mert az egy hosszabb távra szóló döntés. Jó, hogy mondtál példákat. :)
Szóval szerintem úgy általában ez normális. Amiket még leírtál, azok közül a csokis, filmes, levélírós eset már magamra emlékeztet. Nekem meg volt olyan is, hogy egy könyves boltban voltam, és már tudtam, melyik könyvet fogom megvenni. De abból volt vagy négy oda kirakva a polcra. Én mégis percekig gondolkoztam, hogy a négy ugyanolyan könyv közül melyiket vigyem el. Mert nekem az is fontos volt. De ez nem szokott gyakran előfordulni! Viszont hasonló helyzetekben, ha nem akarunk időt pocsékolni, tényleg csak a legelső benyomásunkra kell hallgatni. Vegyük például a csokoládét; ha két különböző csoki közül akarunk választani, de mindkettő ugyanannyiba kerül, szerintem gondolkodás nélkül el kell vennünk az egyiket. Ha döntőképesebbé szeretnél válni, szerintem néha meg kell próbálni ezt tenni. Még ha nehéz is. De, ha nem is mindig, csak néha kipróbálod ezt mondjuk kisebb döntéseknél, már az is haladás! Aztán, ha ezt megpróbáltad, lehet, hogy segít, de lehet, hogy csak rájössz, hogy ez neked sohasem menne. Minden esetre a lényeg, hogy kipróbàlsz valami újat. Lehet, hogy a végén rájössz, hogy ez neked egyáltalán nem tetszik, sőt, kifejezetten szeretsz két "csoki" között percekig vacillálni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!