Nem furcsa egy kicsit az ilyen ember?

Végletes vagy kérdező. Gondolom nem csak zsíros kenyeret eszik,mert akkor nem lenne pénze félretenni. A magyar lakosság döntő hányadának nincs megtakarítása. Bármi beüt csak sírnak rínak és hitel után kapkodnak.

Undorító reklámok mennek a tv-ben amik rájátszanak erre ,pl elromlott a mosógép =hitel, nyaralni akarok menni =hitel, temetésre =biztosításkötés.. Hát ha ez így jó szerinted,akkor ne tegyél félre semmit.

Mert zsíros kenyérről beszélsz.

Ha ezt meg kell magyarázni, akkor nincs miről beszélni.

Te meg olyan szinten nyomod, hogy "zsíros kenyéren él, hogy öregkorában várja a halált"

Mindketten szélsőségesek vagytok.

Ha megnézed az elhangzott válaszokat, kivétel nélkül adnak kisebb nagyobb mértékben igazságot a szóban forgó embernek.

Sajnálom, ha te ezt nem tudod elfogadni!

Pedig ez a valóság, itt tart az ország, és a világ, sok embert tanított erre az élet!

De ahogy mondtam, ennyire én se vagyok ennek a híve, hiszen azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, és abból jobb életet teremtsünk magunknak, szóval csak ismételni tudom, a lényeg, az arany középút.

Ezt viszont mindenkinek saját magának kell felismerni, a saját társadalmi pozícióján belül, meddig mehet el, mit engedhet meg magának.

Nagy igazságokat mondott a #11-es (meg sokan mások is) mocskosul generálják a pénz szórást, és aki kicsit is nyitott szemmel jár, az ezt felismeri, és ellenáll ennek.

Végezetül, mondok egy példát.

Arra, hogy egyénileg kell belőni ezt az arany középutat, és hogy pl én kit tartok furcsának.

Simán el tudok képzelni olyan munkát, és társadalmi helyzetet, hogy egy ember pl csak 40 éves koráig lássa biztosnak a megélhetését, és azt a 20 évnyi munkával, és jó keresettel töltött időt némi megtakarítás felhalmozásra fordítsa. (egészséges keretek között) .

Ha hosszútávon gondolkozik, nincs más megoldása.

Viszont ismerek egy milliárdos párt. Festék gyáruk van. (mindegy)

Az év jelentős részét töltik ilyen-olyan trópusi szigeteken.

Nemrég kerestek a gyerekük mellé bébiszittert, aki nem csak pár óráig vigyázott volna rá, hanem (mivel kisgyerek) akár hetekig is, mikor utazgatnak.

Egy ilyen embernek, akin a gyermekük ellátottsága (élete) függ, nem adták meg a 400 ft-os órabért.

Inkább felvettek valami tróger csöves qrvát, aki 350-ből is megoldotta a napi fű adagját.

Na EZT nevezem furának!!!

Összességében, szerintem annyi a lényeg, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, de addig azért nyújtózkodj.

Fel kell tudni ismerni, elvakultság nélkül, hogy hol van az ember a társadalomban, és aszerint kell élni.

Ha valaki csóró (akár úgyis, hogy aktuálisan épp jól keres) az csóró marad, és nem vakíthatja el némi ideiglenes pénz.

Ha viszont van egy viszonylag kiszámítható biztos jövőkép, akkor élni kell a lehetőséggel, és meg kell találni az egyensúlyt, minden téren.