Az emberektől való tartást, félelmet hogyan lehet legyőzni?

9-es vagyok

"Ha el is mennék egy pszichológushoz, nem tudnám, hogy mit is mondjak neki. Ha az éppen aktuális problémámat mondom el, akkor arra kezd kezelést elindítani, és lehet, hogy a többivel nem foglalkozunk. Időközben felerősödhet egy másik problémám, ezért a kezelendő problémáról azt hihetjük, hogy megoldódott, holott csak takarékon van. Szóval nem tudom, mit is mondanék neki.

Szerinted hogyan kellene kezdenem a problémám elmesélését neki?"

Te ne nagyon foglalkozzál a terápia menetével, az az ő dolga, ő ért hozzá, te meg nem. Neked csak annyi dolgod van, hogy a kérdéseire válaszolj őszintén. Ennyit meg tudsz tenni. Fontos, hogy bízzál benne, és a tanácsait fogadd meg akkor is, ha nehezedre esik. Nem minden tanácsa fog bevállni, de a legtöbb igen, és előre nem lehet tudni, hogy melyik. Ha fél év múlva nem javulsz semmit, akkor ne kezdj el általánosítani, hogy minden pszichológus hülye, és semmi értelme hozzájuk járni, hanem keress egy másikat.

"Egy dolog szerintem kétségbevonhatatlan tény, és az pedig az, hogy gyengébbeket (gyengébbeknek vélt embereket), és legyen az fizikai, szellemi, népszerűségi szempontok alapján, az emberek hajlamosak bántani, szívatni, kiközösíteni."

Ez teljesen igaz, de ezt hosszú távon megszüntetheted. Most gyengébb vagy sok embernél, de nem azért, mert kevesebbet érsz, hanem a mentalitásod miatt.

"Ugyanakkor megkérdezném, hogy szerinted egész biztosan kizárhatjuk azt, hogy engem lenéznek? Mert én erre építettem a véleményemet, hogy azért viszonyulnak így hozzám, mert lenéznek, esetlen szerencsétlennek tartanak. De azok alapján amiket leírtál az emberek nem annyira rosszak, hogy ilyesmire képesek legyenek, nem szoktak lenézni senkit és kiközösíteni csak azért mert magukat többnek érzik annál az embernél. Ebben biztos lehetek? "

Itt is az önértékeléseddel, valamint az értékrendeddel van baj. Legbelül te nézed le saját magadat, nem vagy elégedett magaddal. Ha az lennél, akkor ez a kérdés fel se merülne. Akkor nem zavarna, ha valaki lenéz, vagy nem kedvel. Mindenki soha nem fog kedvelni, mindig lesz olyan, aki negatívan áll hozzád. Mondj egy olyan embert a történelemben, akit mindenki kedvelt! Nem tudsz.

"De azok alapján amiket leírtál az emberek nem annyira rosszak, hogy ilyesmire képesek legyenek, nem szoktak lenézni senkit és kiközösíteni csak azért mert magukat többnek érzik annál az embernél. Ebben biztos lehetek?"

Megint általánosítasz, az emberek nem egyformák, nem mind viselkedik egyformán. Vannak, akik lenéznek, csak mert így többre tartják magukat, de ez nagyon szánalmas hozzáállás, na, ők biztosan alattad állnak. Ez durva példával olyan, mintha te kárörömmel hasonlítanád össze magad egy rokkant emberrel, kihúznád magad, hogy milyen jól nézel ki. De ez csak nagyon kis hányad, a többiek nem néznek le (a te szóhasználatoddal: nem rosszak), ha valamelyik negatívan reagál, az inkább azért van, mert felbosszantod, de nem néz le. Olvastam itt a többiek hozzászólásait, benned mindegyik másféle reakciót váltott ki, pedig kivétel nélkül mindegyik segíteni akart, egyik sem akart ártani. Mindegyik hozzászólónak más az élettapasztalata, nem tudja mind felismerni az okokat, mindegyik a maga módján fejezte ki magát, de a segítés szándéka vezette őket. Hasonló az arány a való életben is.