Hogyan viseljem el az emberi hülyeséget? Pénztáros vagyok.

Én mint vevő mindig igyekszem kedves lenni az eladókkal, mert tudom, hogy mennyire nehéz lehet a munkájuk. Szeretem látni, hogy egy kicsit felderülnek, amikor megköszönök valamit és rájuk mosolygok. :)

Nem is értem azokat, akik az eladókon vezetik le a feszültségüket, szerintem nem emberi dolog a saját problémánk miatt elrontani más napját. Egyszerűen jobban oda kéne figyelnünk egymásra és akkor nem történne ilyesmi.

#11: csak sajnos sokan nem ilyenek. Nem azt mondom, hogy a többség, de azért az emberek elég jelentős hányada csak saját magát nézi. Azt, hogy az a pénztáros is ugyanolyan ember, és ezáltal illene legalább a minimálisan elvárható tiszteletet megadni neki, sokan már nem értik meg. Én személy szerint mindig kiakadok a bunkó ügyfeleken/vevőkön/stb, és pont ebből látom, hogy milyen sok az önző, csak magával törődő, vagy egyszerűen csak bunkó ember.

Persze, olyan is van, hogy valakinek egyszerűen csak rossz napja van.

Kérdező: ezekhez a munkákhoz kell egyfajta "lesz..rom"-hozzáállás. Anélkül hosszú távon nem megy. Semmit nem szabad a szívedre venni, azt kell tudatosítanod, hogy neked ez mindössze a munkád.

Ez persze nem mindenkinek megy. Én azt mondom: bírd ki, már nem sok van hátra, és legalább tudod, hogy miért kell igyekezned, hogy minél eredményesebb legyél, hogy nehogy hasonló munkakörben kelljen dolgoznod.

"De akkor nézzük a vevő szemszögét is. Amikor sokszor a pénztáros unott fejjel közli a számla végösszegét,köszönni se tud stb... holott ezeket a pénztárosnak is kellene csinálnia nem csak a pincéreknek stb.... nem is szivesen megyek oda vissza ahol nem volt normális az eladò"

Tudod ezzel az a gond, hogy a pénztáros sem nyel le mindent. Ha hozzám 10 vendégből 9 bunkón viszonyul, lekezelő, és csicskáztat, majd még be is szól, akkor a 10. vendégnél sem fogok már mosolyogni sajnos. Az, hogy a pénztáros vagy eladó unott és nem köszön, az esetek többségében a tuskó paraszt vendégeknek köszönhető. persze vannak kivételek, de ez ritkább.

Én sem mosolyogtam már rá senkire se egy idő után a mekiben, mert elegem lett, hogy kedves vagyok, normális, segítek ahol tudok, és adom amit akar, erre a legtöbb egy köszönömöt sem bír kinyögni, és azt hiszi, hogy én vagyok az ő lelki lábtörlője, akibe beletörölheti a munkahelyén felgyülemlett mocskot.

Aki normális, azzal én is az vagyok, és megpróbálok minél kedvesebb lenni.

De a többség (főleg gyorsétteremben) iszonyat bunkó, és a bunkóságért, tahóságért cserébe nem lehet kedvességet elvárni.

#13: olyankor kell(ene) megérteni, hogy a pénztároknál sem robotok dolgoznak. Meg azért az "unott fej" nem említhető egy szinten a bunkó viselkedéssel.

Tudod, amíg neked legfeljebb csak annyi rosszban van részed, hogy ő épp nem köszönt, vagy nem száz wattos vigyorral mondta a végösszeget, addig borítékolható, hogy neki aznap már jópár barmot ki kellett szolgálnia.

Ha pedig te azért nem mész valahová vásárolni, mert véletlenül egyszer nem bájvigyorral nyomták a kezedbe a blokkot, az a te szegénységi bizonyítványod.

Elmesélek két esetet. Az egyik 2 hete történt, épp munka előtt vásároltam pár dolgot. A pénztáros hölgynek szemmel láthatóanm rossz napja volt, elég mogorvának tűnt. Fizettem, odaadta a blokkot, én illedelmesen megköszöntem, és mondtam, hogy legyen szép napja. Örült neki, láthatóan ez a pár szó is feldobta. Azóta minidg elmosolyogja magát, ha vásárolok nála. Pedig semmit nem csináltam, mégis ennyit tesz egy kis empátia és figyelmesség. Nem került semmibe, mégis feldobta a napját. Így is hozzá lehet állni.

A másik történet már jópár éves. Az egyik hipermarketben egy újonc fiatal lány volt, gondolom, a gyakorlati idejét töltötte. Gondolom, akkor volt először, előtte még nem láttam, és eléggé még össze volt zavarodva. Egy kiló almát vettem, ő meg tévedésből rossz fajtát ütött be. (Jóval olcsóbbat, mint amilyet vettem.) Szóltam neki, hogy "ne haragudjon, de ez nem Golden, hanem Granny". Aztán hozzátettem, hogy csak nem szeretném, ha ebből netán problémája adódna. Megköszönte, hogy milyen rendes vagyok, hogy szóltam, majd pedig amikor mentem, még boldog névnapot kívántam neki. (Ki volt írva a neve.) Csak egy apró emberiesség, meg egy kis figyelmesség, ami nekem nem került semmibe, mégis feldobtam a napját.

Így is hozzá lehet állni.

Tudod 13-as, az eladók is emberek.

A legtöbb eladó azért unott vagy mogorva, mert mindig csak siettetik őket, vagy a vevők cseszegetik őket, beléjük kötnek, rajtuk töltik ki a dühüket.

Ez undorító. Egy kis emberIBB viselkedéssel sokkal jobb lenne az eladó napja is.

Én is dolgoztam eladóként gyorsétteremben (nem McDonald's), de egyes vevőktől tényleg elborzadtam. nem is értem, hogy akinek 2 percnyi ideje sincs, az minek jön be egyáltalán? Bejön, már a sorban türelmetlenkedik, mert hát ő fontos személy, őt nem lehet megvárattatni, elböfögi a rendelését, majd ha 2 perc múlva nincs előtte, már nekiáll veszekedni az eladóval. Aki ilyen szinten frusztrált és idegbolond, azt nem szabadna emberek közé engedni. Tapasztalat, hogy ha az eladóval is kedvesek, emberségesek, akkor az eladó is úgy fog viszonyulni mindenkihez. De ha 20 vendégből 15 türelmetlen vadbarom, akkor nem kell csodálkozni, hogy az eladó is egyfajta "önvédelemből" mogorva és bunkó lesz.

A pénztárgép mögül jól lehet látni, hogy mennyi buta, türelmetlen, arrogáns és nagyképű ember van igazán, és ezek közül az idősek sem kivételek.

Velem is történt ilyen. Egy hülye vén nyanya nekiállt akadékoskodni, hogy igyekezzek, meg ilyen lassút hogy lehet felvenni (10 dologra kellett figyelni egyszerre kb). Majd utána egy 40-es hölgy jött, akinek megmondtam, hogy még várni kell, ő meg mosolyogva mondta, hogy semmi probléma, megérti, meg szerinte jól csinálom. És igen, jól esett ez az emberséges hang. Mert hiába voltam akkor eladó, én is ember vagyok attól még, és nem robot.

Szóval az eladó hozzáállása inkább azt tükrözi, hogy nagy átlagban milyen vevőkkel van dolga.

Nem tudom melyik mekiben jártál, én egyikben sem láttam senkit széles mosollyal vigyorogni a vevőkre, még ott sem, ahol én dolgoztam.

Lehet, hogy sok helyen elvárás a fülig érő mosoly akár 10 óra után is, de senki sem fog neked a 120. paraszt után is széles szájjal mosolyogni, mert az ember, ha nem is veszi a lelkére, de beleun egy idő után, mondván, miért ő legyen a kedves, ha vele mindenki azt csinál, amit akar.

A mekiben is elő van írva, hogy mosolyogni kell, senki sem tartotta be. Mégse panaszkodott emiatt senki.