Mit lehet kezdeni egy ilyen nagyképű unokatestvérrel?

Most csak úgy eszembe jutott a dolog. Éppen nincs családi összejövetel, csak nem rég volt születésnapja az illetőnek, és ezért jutott eszembe.

Szóval van egy unokatestvérem, aki 24 éves fiú, én 18 éves lány vagyok. Nem találkozunk sokat, egyrészt mert nem laknak közel, másrészt meg azért, amit most le fogok írni. Szóval a viszonyom vele a családi találkozókat jelenti. (Más unokatesómmal voltam például nyaralni is.) Szóval ez a srác borzasztóan nagyképű, önelégült és nagyon szeret szerepelni. Azt hiszi magáról, hogy hihetetlenül okos és tehetséges (amúgy tényleg tehetséges, most a színművészetire jár, bár korábban már végzett valamit, nem tudom pontosan). A szülei állandóan "nyomják előre", nem mintha protekciójuk lenne bárhová, csak egyfolytában dicsérik, vagy ha mond egy viccet, az anyja hangosan felnevet, ha mond valami olyasmit a fiú, a szülei elájulnak, hogy milyen frappáns, mennyire intelligens, milyen meglátásai vannak. A fiú pedig szeret beszéd közben is szerepelni. Az a baj, hogy a szülei még csak nem is tévednek, mert tényleg okos meg minden, de ha a dolgait kedvesen mondaná, akkor mindenki elismerné, hogy milyen okos. Így csak egy beképzelt p*cs. Van 2 iker unokatesóm, egy fiú, meg egy lány, egyik fodrásznak tanul, a fiú meg most egy boltban dolgozik. Velük nem is beszél soha, mert lenézi őket. (Sajnos a családja is ilyen.) A családban sokan gondolják, hogy ő beképzelt, még felnőttek is. Apukám orvos, ezért vele beszélget sokat, őt látszik, hogy nagyra tartja, de őt is képes kioktatni, ha úgy alakul. Velem sem igazán beszélget, csak válaszol valamit, ha beleszólok, vagy kérdezek valamit. Szerintem engem kislánynak is néz, látszik a lekezelő mosolyából, ha odamegyek. De ez igazságtalan. 18 vagyok, még van egy évem a gimiből, mert évvesztes vagyok, hogy érhettem volna el bármit is 18 évesen? Talán agysebésznek kéne lennem gimisként? Az a baj, hogy azt sem lehet megtenni, hogy elvonulok valamelyik unokatesómmal vagy ilyesmi, mert egyszerűen annyira szereplős ez a fiú, hogy amíg beszél, addig mindenki hallgatja, még a felnőttek is, és te vagy bunkó, ha másba kezdesz külön valakivel. Mindenhez hozzászól, még abba is beleszól, ha így külön valakihez odafordulsz, például ha apukámmal beszélek, akkor ő becsatlakozik a beszélgetésbe, de úgy, hogy engem onnantól kezdve kizár onnan. Mit tehetek? Amúgy sem vagyok egy beszélgetést kezdeményező típus, de rosszul esik, mert én sem tartom magam butának. Nem menősködni akarok, de a koromhoz képest nekem is vannak jó eredményeim, én is tudok okosakat mondani, de ha ő ott van, egyszerűen megkukulok és csak nézek, mint egy hülye. Totál le vagyok bénítva a beszélgetésben.