Félénk vagyok, nem nagyon beszélgetek, zavarban vagyok, de közben idegesítenek is?

Nem tudom, hogy mikor történt ez velem, mert régen engem minden ismerősöm "nagypofájúnak" titulált, de valami megváltozott. Valahogy nem beszélgetek emberekkel, nem kezdeményezek, ha mégis hozzám szólnak, akkor zavarban vagyok, halkan beszélek, nem nyitom ki a számat, összekeverem a szavakat, sokszor használom az "izé" szót.. Teljesen egy határozatlan csődtömeg vagyok idegenek között... De közben valahogy nem is nagyon keresem a társaságot. Van 2 barátnőm (gyerekkorom óta), a párom (6 éve), a családom, és ennyi. Velük teljesen laza vagyok, sokat beszélek, hangosan, nevetek, stb, mert őszintén szeretem őket. De valahogy más emberekben mindig idegesít valami... A hangja, a nevetése, stb, és inkább úgy vagyok vele, hogy ne is szóljanak hozzám... Okj-s iskolába járok most, 23 évesen, az összes osztálytársam 19 éves, velük sem igazán találom a hangot, meg ők még az "eljössz velem wc-re?" szinten vannak, és nem is kezdeményezek feléjük.. Inkább a tanulásra koncentrálok, a szünetekben pedig olvasok.. Csak félek, hogy a későbbiekben mi lesz velem? (az érettségi és az okj közötti időszakban nem jártam suliba, hanem egy ismerős cégnél dolgoztam, de ott sem nagyon beszélgettem az emberekkel)... Ha komoly munkahelyem lezs, interjún "el kell adnom magam", meg esetleg a kollégákkal is valamilyen szinten jóban kéne lennem... Vagy legalábbis nem ilyen betoji alaknak.... Sokszor telefonálások előtt, ha ilyen fontos a hívás, akkor is percekig csak mászkálok, fejben összerakom, hogy mit mondok, de mégis remeg a hangom, nem találom a szavakat...

Meg valamiért az van bennem, hogy tuti mindenki kibeszél, ha nem vagyok ott, stb..

Nem tudom, mikor lettem ilyen ócska alak, de szeretnék változtatni, de azt sem tudom, hogy mi ez. Önbizalomhiány? Antiszoc? :(