Miért a jómódúakat okolják a sorsukért a szegények?

Most hagyjuk ki a politikusokat meg a felsöbb tízezret, akik tényleg befolyással vannak a dologra.

Én is szegényen nöttem fel, az egyetemen hiába volt ingyenes az oktatás, ha a szüleim ételre nem tudtak pénzt adni, diákmunkára meg nem vettek fel.

Nem volt szakmám, otthon nem lakhattam, kénytelen voltam külföldre menni. Ennek már egy éve, mostanra jól élünk.

Nincs autónk, jogsim se, nem járunk puccos helyekre és nincs Dior cipöm, de nem a külvilàgnak èlünk.

Egy 2 szintes családi házat bérlünk egy nyugodt környéken, akkor veszek ruhát, amikor szeretnék...egyedül utazgatni nem tudunk a kötött munkaidö miatt, csak ünnepekkor.

Semmit nem változtam, megvannak a régi ruháim is, nem lettem pazarló vagy felvágós, egyedül az önbizalmam stabilabb.

Erre sorra kapom mindenkitöl, akinek rosszabbul megy, hogy "Húzz haza a helyedre!" meg "Ez az ország nem neked való, 20 éves lánynak még az anyjáék mellett a helye", volt aki direkt egy fájó pontot kezdett piszkàlni, hogy eljöttem, így nincs diplomám. Ha otthon maradok sem lett volna, csak még tovább nyomorgok, itt viszont még lehet.

Söt, már idegenek is kötöttek belém itt az oldalon.

Miért fáj másoknak, ha valaki mert változtatni? Miért lesz jobb nekik attól, ha eggyel többen nyomorognak?

Miért vagyunk mi magyarok ilyenek?