Véleményed szerint a test vagy a lélek szerezhet mélyebb sérülést/ végleges sebeket/ elviselhetetlen fájdalmat? Miért?

A kettő nem hasonlítható össze, mindkettő másképp fáj.

A testi az adott pillanatban elviselhetelen, de ha elmúlik, elmúlik, nem kínoz többé.

A lelki lassan szétőröl, lassan pusztít de jobban tönkre tud tenni.

Végleges sebeket csak a test kaphat. Szerintem a lélek mindig gyógyítható.

Egyébként az egyik következhet a másikból is elég sokszor.

A test.

Új életet kezdhetsz egy kis pénzből, és elhitetheted magaddal, hogy azok a rossz dolgok meg sem történtek. Vagy ha nem, akkor egyre kevesebbet fogsz gondolni azokra fájdalmas emlékekre, ugyanis jönnek helyette újak.

Ha mondjuk levágják a lábadat akkor, bárhol is leszel a világba mindig lenézel és látod, hogy 1 lábbal kevesebb van mint a többi embernek. Változtatnod kell az egész életviteleden. A világ másik felén is ugyan úgy kell élned miatta.

A fájdalomküszöb szerintem ugyan ott van. Ha valaki eltudja viselni, hogy mondjuk az egész családja meghalt egy balesetben, az azt is eltudja (sőt inkább azt viselné egy ideig), hogy minden nap lázasan hatalmas lüktető fájdalmakkal, kínok közt éljen. Ez utóbbit persze senki nem tudná hosszú távon, pláne ha gyógyíthatatlan. Akkor inkább meghalnának.

Még egy jó példa szerintem a kínzás is. Akárki képes lenne feláldozni a családját, ha letépkednék a körmeit, lenyúznák a bőrét, és a falhoz lenne láncolva 0-24-be, úgy, hogy soha nem szabadul. Vagy épp csak egy sötét szobába kellene ülnie örökké.

Ha nem maradandó, vagy ha enyhébb maradandó sérülés, akkor mindenki azt választaná mint egy szerette elvesztését. De az átlag ember szeirntem úgy van vele, hogy inkább bántsa meg valaki mint, hogy eltörje a karját.

Remélem érthető példák voltak.

A sebek fájdalom szempontjából szerintem

lelki<fizikai<lelki<fizika<lelki<fizika<lelki<fizikai

A fizikait tartom a legerősebbnek, ugyanis a lelkiben nincs olyan, hogy "nincs menekvés".