Mostanában összejöttek a dolgok, úgy érzem engem nagyon szivat az élet. De nem szabad ebbe beleragadnom, hogy nyerjem vissza az optimizmusom?

Egyszerűen csak nem jött össze mostanában semmi, amiért hatalmas erőfeszítéseket tettem, de mások röhögve megszerzik mindazt, ami nekem vágyálom, csak azért, mert szerencsésebb helyre születtek.

Például könnyen kapnak munkát, mert Bp-n élnek, nekem egy hónapja nincs állásom, pedig rengeteg helyre jelentkezek (diákmunka... ma hajtottak el a Tescoból :D ), szerető családjuk van, van egy csomó lehetőségük.

Soha nem sajnáltam magam és nem irigyeltem őket ezért, amikor én is Bp-n laktam (koleszban), de most már egy hónapja (ami nem tűnik soknak, de ilyen szempontból az), itthon vagyok egy istenhátamögötti faluban, és úgy érzem, nem vagyok jó helyen és soha semmi nem lesz jobb, mert pl. még egy nyári munkát se tudok összeszedni :(

Régebben én vidítottam fel az embereket, ha így le voltak törve, hogy minden rendben lesz. Hogyan vidítsam fel magam?

20/L