Nők, lányok, akkor most hogy is van ez?

Olyan munkahelyen dolgozom, ahol sokkal több nő van mint férfi, gyakorlatilag az időm nagy részét nők között töltöm. Namost, pár hónapja az egyik kollegina elkezdett olvasni egy Marquez könyvet, és annyira dicsérte, ajánlgatta, hogy a többiek is elkezdték olvasni. Azóta falják ezeket, és a munkaidőben is erről beszélnek, a Száz év magányról, a Szerelem a kolera idejénről stb. Jó, persze másról is, de mostanában ez ilyen sláger téma.

Mivel kíváncsivá tett a dolog, fogtam magam és elolvastam én is a Szerelem a kolera idején című regényt, már csak azért is, hogy ne tűnjek közöttük olyan kukának, ha ezekről beszélnek. Hát, mit mondjak, nekem nem tetszett a könyv, gyakorlatilag az első oldaltól az utolsóig össze-vissza dug az összes szereplő, az egész könyv át van itatva a tömény erotikával, szerelemmel, és benne van ez a macsós latin virtus :D Vagy hogy mondjam. A szerelemmel még semmi baj nem lenne, de ez tényleg latinosan van tálalva, tehát a férjes családapák össze-vissza csalják a feleségeiket, a nők is össze-vissza csalják a férjeiket, és sokszor még a nemi aktusokat is részletezi. Nekem az tett be, hogy még a 80 éves öregek is össze-vissza kúrnak, gyakorlatilag az egész könyv egy hatalmas kúrás az elejétől a végéig.

Ezzel nem is lenne semmi baj, de akkor miért van az, hogy a munkatársnőimnek mindig az a mániája (és úgy alapból a nőknek), hogy a férfiak ne csalják meg a nőket? Ez azért ütött szöget a fejembe, mert elő szokott fordulni, hogy neten nézelődünk és egy-két csajra mondom, hogy de jól néz ki, erre nekem esnek, hogy de nekem barátnőm van, hogy mondhatok ilyet. :D Illetve egymás között is sírnak, hogy a pasijuknak biztos nem tetszenek, biztos ezzel meg azzal lenne szívesebben a pasijuk, volt már olyan, hogy egy-kettőt meg is csaltak, és ezen ment napokig a cirkusz, és persze ilyenkor mindig a pasi a sátán kutyája. És ilyen módon egyből nekem esnek, ha én is, dicsérni merészelek más nőt, és rosszul kell éreznem magam, hogy ránéztem másra, miközben barátnőm van.

Akkor hogy lehet, hogy viszont ezeket az "erkölcstelen" könyveket meg falják és "kielégíti" őket? Gyakorlatilag arról szól a könyv, hogy a szerelem és a szex különböző dolog, és attól, hogy két ember összeházasodik, még nem kell, hogy egymással szexeljenek, mert a házzasságban nem a boldogság a lényeg, hanem a stabilitás (ez el is hangzik a könyvben. Attól, hogy szerelmesek vagyunk, még tetszhet más is, vagyis a könyv zöld utat ad arra, hogy nyugodtan csald meg fűvel-fával, akit szeretsz, mert ha nem teszed meg, akkor öreg korodban bánni fogod, hogy elszalasztottad a lehetőségeket, mert csak egyszer vagy fiatal. És ezt imádják olvasni a munkatársnőim, viszont ha én rá merészelek nézni más nőre, akkor már nekem esnek, hogy barátnőm van. Akkor most hogy is van ez? Ezt szóvá is tettem nekik, de csak össze-vissza beszéltek, hogy ez szépirodalom meg bla bla... De nekem akkor is furcsa ez, és valahol álszentnek tartom őket.

Moderátoroknak üzenem, hogy ne rakják át a kérdést a könyvek kategóriába, mert nem a könyvről szeretnék beszélni, hanem az emberi vonatkozásokról.