A magyar emberek nagy többsége miért ennyire kishitű és pesszimista?

Mert mindenhol azt lehet olvasni/hallani, hogy leghatékonyabban a nyelvtanulás is gyerekkorban megy, ugyanúgy mint a sportok. Internetes oldalak is ilyen hülyeségekkel vannak tele.

Én 24 évesen tanultam meg lovagolni, de sokat olvastam előtte erről, és csomó helyen írták, hogy milyen nehéz már ebben a korban, mert hogy az izmok így meg úgy....Ez hülyeség. A gyerekek pont azért tanulnak meg könnyen lovagolni, mert nem olvasnak ilyen hülyeségeket és nincs félelemérzetük :D

Ja meg hát az önbizalomhiány is ok lehet.

"Én meg azt nem értem, miért kell mindne 2. hüléynek "magyar ember"eznie és úgy csinálni, mintha bármi, ami itthon történik, az valami egyeüdlálló furcsaság lenne..."

Én pedig azt nem értem, hogy miért azoknak van a legrosszabb helyesírásuk az imádott anyanyelvükből, akik olyan bazi nagy magyarnak vallják magukat. Egyébként más országban nem láttam ilyen mentalitást, amit a kérdező írt. Szóval az én szememben egyedülálló. Pedig találoztam a magyarnál jóval rosszabb körülmények között élőkkel. Ők mégis tudtak kedvesek lenni.

Ez megy a médiában sajnos. Gyakorlatilag a tévé, a rádió és az internet teljesen elrohasztotta az agyunkat és ez miatt váltunk ennyire kishitűvé.

Lásd csak azokat a hozzászólókat, akik itt is azt mondják, hogy a magyarok miért ilyenek-olyanok, bezzeg nyugaton..

Például itt van a melegházasság kérdése is. Látnád, hogy az amerikaiak miket őrjöngenek miatta. Hozzájuk képest mi magyarok az elfogadás mintaképei vagyunk.

Látszólag eltértem a kérdéstől, de ez a lényeg. Mi magyarok ezért vagyunk mindenben ilyen kishitűek és pesszimisták.

(Egyébként bárcsak 3 mondatnyi házim lett volna általánosban. :D )

Az egész magyar kultúra pesszimista, kisgyerekkortól mást se nyomatnak bele az ember lelkébe, mint azt, hogy minket micsoda szörnyűség sújt, és velünk mennyire rettenetesen kibabráltak. Gondoljunk bele pusztán az mekkora különbség, és mennyire eltérő inspiráció, ha valaki egész gyerekkorában azt hallja az ünnepségeken, hogy "balsors akit régen tép", vagy ha azt, hogy "the land of the free and the home of the brave".

(Azzal együtt, hogy a magyar himnusz százszor szebb a legtöbbnél.)

Nyilván nem mindenki pesszimista, de hidd el, hogy rengetegen nőnek fel olyan környezetben, ahol mást sem látnak gyerekkoruktól kezdve, hogy a felnőttek csak keccsölnek , túlóráznak, és otthon is folytatják a munkát, de mégsem jutnak 1ről 2re.

Azt látják, hogy azok a kortársak ülnek a jó kocsikban, akiknek az apuka a seggük alá tolta, az összes többi meg dolgozik, mint egy zombi, és a hétvégi lerészegedéssel el is költődik a megtakarításukat.

Inkább örvendetes, hogy egyáltalán komolyan elgondolkoznak azon, miként lehetne kitörni ebből a hónapról-hónapra életből. Az már más kérdés, hogy sikerül is, vagy sem.

Nagy divat oltani a diplomásokat, hogy minek tanulnak tömegével a felsőoktatásban, büfészakon, stb. Pedig szerintem soha annyi proli létből kitörni akaró fiatal nem volt még Mo.n, mint a 90-es évek közepétől 2008-ig. De persze ők a hülyék, hogy miért német tanárnak tanultak, meg tanítónéninek, és miért nem inkább cnc esztergályosnak, vagy targoncásnak, mert azokból most hiány van. Arról nem pofáznak, hogy 2-3 műszakban esetleg 12 órában keresnek annyit, amennyit, ha egyáltalán valahol esélyt kapnak a tapasztalat szerzésre.

Ami pedig a nyugatabbra érvényes gyakorlatot illeti: itthon egy sz.ros középfokú nyelvvizsgával nem nagyon tudsz elhelyezkedni sehol. Nem hogy normális pénzt keress. De ha olyan szakmát tanulnál, amivel esetleg még el is tudsz helyezkedni, akkor kb. nyerni kell a lottón, mert az belefájhat simán 2-500 000-be is, képzési helytől függően.

Hát ezért van talán ennyi pesszimista ember itthon.