Gyerekes szokasok felnottkent - nektek/csaladtagoknak/parotoknak is van egy par?

Ami gyerekes szokásom van, az a férjemet nem zavarja, mert ő is szereti őket. A két gyerekünk mellett ki is tudjuk élni ezeket:)

Imádjuk a rajzfilmeket. Főleg a felnőtteknek szólókat, de én pl. simán élvezek egy Barbies, Csingilinges, Én pici pónim-os mesét i.

Odavagyunk a legoért, építőkockákért.

Szeretünk hintázni, homokozni.

A bújócskát kb. jobban élvezzük, mint a gyerkek:)

Szeretünk labdázni, focizni.

Ja, imádjuk a babapiskótát, habos kakaót.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe, de van még sok más hasonló is.

"Én pl ma is mindig kiverem, mint tinikoromban."

Én pl ma is mindig étkezem, mint tini koromban.

Már a fő kérdés elolvasásánál eszembe jutott, hogy nekem is kell mindig szorongatnom valamit. Meglepődtem, hogy ott van a listád elején, mert én cikinek éreztem eddig, azt hittem ezzel egyedül vagyok a világban. Én textilzsebkendőt szorongatok, de az orromat abba sosem törlöm, arra ott van a párna alatt a papír zsebkendő. Nyilván ha elutazom valahova, nem viszek magammal textilzsepit, akkor megteszi jobb híján a papír is, csak legyen valami a kezemben. Ezt ilyenkor gombócba gyűröm.

Biztos van ennek valami pszichés oka, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mi az.

A rajzfilm nézést nem találom cikinek és gyerekesnek, Vasárnap délelőttönként imádunk néha matinékat nézni, főleg klasszikus rajzfilmekből állókat, mint pl: Mézga Géza, Frédi és Béni. Teljesen megnyugtat és kikapcsol a hétköznapi őrületből. A Tom és Jerry-t meg ki nem szereti? :-) Szerintem a legtöbb felnőtt szeret a meséket, és a mai animációs filmek, mint pl. Schek, Lecsó szerintem nem is gyerekeknek lett kitalálva.

Az Egyszer volt, hol nem volt filmsorozat teljes mértékben mesefilm, de mégis felnőtteknek készült. Miért készült volna, ha nem azért, mert a felnőtteknek is kell a mese?

Alapjában véve túlságosan is felnőttként élek, mert kávézok, dohányzok, és az alkoholt sem vetem meg.

De amikor néha beülök a tévé elé mesefilmet nézni és közben forró kakaót kortyolgatok, úgy érzem egy rövid időre megtisztulok a világ mocskából.

A kakaót én is szeretem.

Néha betérek a játékboltba és végignézem a gumiállatkákat, hogy melyiket vegyem meg magamnak :D

Aztán átjön a párom nővérének a gyereke és elkunyerálja. Szívesen odaadom. Mondhatom, hogy neki vettem. Jó alibi. Addigra úgyis megunom, aztán megyek másikat venni :D

Anyám meg a kisautókat gyűjti, de neki már rengeteg van. Ő nem adja oda a gyerekeknek :D

#17 es cuki :-)

Most jut eszembe, hogy én felnőtt fejjel szoktam Asterix és Lucky Luke képregényeket olvasni. A kakaó királyság vajas kiflivel! A szörpök is és a tej is.

Alapvetően gyerekes életszemléletűnek tartom magam, de persze ha a helyzet úgy kívánja, elő tudom venni a komoly oldalamat is.

Nem hiába szeretnék óvodai munkában elhelyezkedni, nagyon élvezem, ha a kicsikkel foglalkozhatok :) Már a gyakorlataim alatt is kitűntem ezzel a komolytalan viselkedésemmel a csoporttársaim közül :D Nem is igazán apapótlék voltam nekik, hanem inkább úgy próbáltam viselkedni, mint egy jófej báty. Csomószor beültem közéjük a fészekhintába és úgy löktem magunkat, vagy leálltam velük focizni, társasjátékozni, kirakózni, stb. Az ebédidő alatt is mindig annál az asztalnál volt leghangosabb a zsivaj és az elfojtott nevetések hangja, ahol én is ültem, mert mindig szórakoztattam őket valamivel :P

Persze ezek inkább a gyakorlati időm elején voltak jellemzőek, azóta már behúztam kissé a kéziféket és igyekszek több komolyságot belevinni a gyerekekkel való munkámba. Rá kellett döbbennem ugyanis, hogy hiába vagyok érezhetően idősebb náluk, ha ilyen laza és engedékeny vagyok velük, akkor elvesztem a szemükben a hitelemet és nem fognak komolyan venni, akkor amikor kellene.

Úgyhogy mára már változtattam picit a módszereimen. Továbbra is igyekszem én lenni a jófej óvóbácsi, de már csak annyira, hogy ezzel ne akadályozzam a többi óvónő munkáját :D Azt hiszem, már nagyjából sikerült megtalálnom az arányokat :)

Egyébként az óvoda keretein kívül is szeretem űzni ezt a bolondozós, gyerekes, carpe diem viselkedést :) Ennyiben jó, hogy alapjáraton elég kölyökképű vagyok és nem túl nagy termetű. Ha tényleg elememben vagyok és kellőképp feloldódtam, akkor folyton rohangálok és ugrabugrálok, mint egy hülyegyerek :D

A barátaim szerint kicsit "hiperaktív" vagyok, de szerencsére ők már ráéreztek ennek a viselkedésemnek az ízére és tudnak kezelni, a lánybarátaim például már mindig olyan anyáskodóan viselkednek velem :D Az általában beválik :)

21/F