Miért gondolják az emberek, hogy mindenki munkája ugyanannyit ér?

Mond meg neki, hogy azért mert ebben a szakmában hiány van. Így a cégek versenyeznek egymással, hogy ki tud többet adni. Viszont sok munkanélküli van aki örülne az ilyen szalagmunkás állásoknak is, ezért belőlük inkább az olcsóbbat veszik meg.

Gondolom te ezt tudod, de talán elfogadható magyarázat lenne az ő számára is.

Ha pedig azt mondja ő is eltudná végezni a te munkád, te viszont nem az övét, akkor mond azt:

Tudom, ezért nem is jelentkeztem szalagmunkásnak. De ha te szívesen keresnél többet miért nem jelentkeztél gépészmérnöknek?

Hogy is szól a tücsök és a hangya meséje?

Aki tanulással töltötte az idejét és voltak céljai, abból lett is valaki. Aki csak végigbohóckodta az egészet és csak az utolsó pillanatban tanult a dolgozatokra, abból lett munkás. Hibás a kérdés, hogy akkor miért nem tanul mindenki keményen? Statisztikailag le lehet írni, hogy egy iskolában hány tanuló lusta vagy buta, hányan lavíroznak el az évek során (későbbi OKJ), és hányan tanulnak tényleg keményen. Nézzük máshogy.

A főnök vezeti a céget, én vagyok az IT szakember, a takarítónő pedig felel azért hogy tiszta legyen a hely. Én panaszkodhatok hogy a főnök miért keres kétszer annyit mint én miközben csak az irodában ül, papírhalmazokat dolgoz fel, megbeszélésekre jár? Közben azt nem látom hogy két diplomája van, személyesen felel az egész termelés zökkenőmentes lebonyolításáért, annyit kell dolgoznia hogy még a szabadnapján is állandóan csöng a telefonja és közben a dolgozókat is motiválnia kell anélkül, hogy megölnék egymást. A takarítónő rám panaszkodhat hogy én csak kis kütyüket rakosgatok dobozokba, meg a billentyűt nyomom egész nap. Azt nem látja hogy ha nincs felprogramozva a gép a napi kvótára, akkor nincs termelés. Ha rossz egy gép akkor meg kell csinálni. Ha valami áll, akkor az infós addig csinálja azt, amíg jó nem lesz, akkor is ha kimarad az ebédszünet vagy túlórázni kell. Ha pedig egyedül vagy, akkor még szabadnapon is behívnak ha áll a gép, és be is mész mert muszáj. Ha a takarítónő nem jön három napig akkor kicserélem én a gurigát a budiban.

Na ennyi a különbség a végzettségek között. A szalagmunkás, gépkezelő, csomagoló könnyen pótolható, betanítható 3-4 nap alatt. Nem kellett éveket tanulnia azért hogy elsajátítsa a szakmát, nem kellett kemény pénzeket fizetnie érte. Aki 20 évet ott húzott le szalag mellett annak nem voltak céljai gyerekként. A szegénység sem mentség erre, mert nálunk a szegények ingyen kapták a könyveket, írószercsomagot, és mindig volt lehetőség korrepetálásra. Aki tényleg komolyan vette a dolgot az ösztöndíjjal ment egyetemre és vitte is valamire.

#14-es, alapvetően igazad van, bár az utolsó mondatoddal vitatkoznék azért.

A szegénység ugyanis alapvetően meghatározza egy ember későbbi életét is. Aki szegény körülmények közé születik, annak sokkal nehezebb dolga van a társadalmi felemelkedés, továbbtanulás stb. terén, mint aki középosztálybeli vagy felsőbb családba. Persze nem azt mondom, hogy ez mindenkire igaz, mert egyáltalán nem. Most biztos erre a bejegyzésemre jó sok választ fogok kapni, hogy "én szegény vagyok, de bezzeg diplomám van!". Igen, elismerem, nem mindenkire vonatkozik, amit írok, de a nagy többségre mégis az vonatkozik (ez statisztikailag is ki van mutatva), hogy aki szegény, az általában kijárja a 8 általánost, vagy még esetleg valamilyen szakiskolát, szakközepet és aztán irány a gyár. És sok esetben nem azért van ez, mert az illető hülye, hanem mert a családja nem motiválja vagy olyan iskolába kerül már általános iskolában, ahol tanulás-ellenes normák alakulnak ki. Pont ez a magyar oktatási rendszer egyik nagy hibája, hogy már általános iskolában determinálja a gyerekeket. Van a szegényeknek is iskolája és a középosztálybelieknek is iskolája. Egy külvárosi iskolába pl. általában a szegényebbek járnak, egy belvárosi alapítványiba vagy egyháziba pedig a jobb módúak. És a két iskolatípus között ég és föld a különbség.

Általában nem egy gyerek akaratán múlik az, hogy mi lesz vele. Egy adott képességű gyereket, ha olyan családja van, és egyházi elit iskolába íratnak, lehet, hogy orvos lesz belőle. De ha ugyanez a gyerek olyan családba dolgozik, ahol a szülei egész életükben gyári munkások voltak, és nem látják be a szülők, hogy az iskola fontos, és beíratják a legközelebbi gettóiskolába, hogy "na fijam, elvégzöd, osztán mehetsz a gyárba", akkor ez a gyerek kicsi korában bekerül egy ilyen iskolába, ahol az osztályban az a menő, aki verekszik és sz*rik az iskolára. És ez a norma a gyerekre is ráragad és kész.

Hiába kapnak az ilyen gyerekek ingyen könyveket és felszerelést, ez a valóságban semmit nem ér. Az alapvető probléma itt inkább az oktatás szegregációjában van. Ha egyforma minőségben oktatna minden iskola, és aránnyosan lenne minden osztályban szegény és gazdag is, akkor megszűnne ez a probléma. Ezt tették a finnek is, és most a finn oktatási rendszer az első a világon.

Persze a többivel egyetértek, amit írtál. Egyébként szerintem egy diplomás munkája többet ér mint egy nem diplomás munkája, hiszen mint írtad: egy mérnök munkáját nem tudja bárki elvégezni, egy szalagmunkás munkáját pedig pár nap alatt be lehet tanulni. Akkor ne mondjuk már, hogy mindenki munkája ugyanannyit ér! Én pl. diplomás vagyok, és megsértődnék, ha azt mondaná valaki, hogy az, aki nem ment át a felsőoktatás nehézségein, nincs diplomája, de a munkája ugyanannyit ér mint az enyém. Ez nem gőg, hanem ez van és kész, aki diplomás, tudja, miről beszélek. Viszont emberként senkit nem nézek le. Sőt, nekem az a tapasztalatom, hogy ahol dolgozok, ott a takarítóknak senki nem is köszön sohasem, lenézik őket. Én mindig köszönök nekik is, és jóban vagyok mindenkivel. Mindenki munkáját tisztelem és becsülöm, de igenis, aki tanult ember és felső végzettsége van, annak a munkája többet ér, mint annak, aki nem. És ez fejeződik ki a bérekben is.

Ez olyan mint a hadseregben a tisztek és a közlegények összehasonlítása. Persze a legfontosabb, hogy legyen katona, aki vívja a háborút. Katona nélkül nem ér semmit a katonaság. Viszont tisztek nélkül sem. És milyen érdekes, az egyszerű katona a hóban és sárban fetreng és tetves, sokszor nem is eszik, és főleg: ő viszi vásárra a bőrét. Lehet, hogy megnyomorodik, lehet, hogy meg is hal vagy megbénul. És ehhez képest egy tábornoknak aranyélete van, a csata közelébe se megy, csak dirigál mindenkinek. A legjobb kajákat kapja, a lehető legkényelmesebb szálláson alszik, minden komfortot megkap, holott látszólag a töredéke sem éri annak a veszélynek és fáradtságnak, amin egy közkatonának keresztül kell mennie. És mégis fontosabb egy tábornok munkája mint egy közkatonáé. Ugyanis, ha a tábornok jó stratéga, a katonák életét is megmentheti és győzelemre viheti a háborút. De ha a tábornok meghal és irányítás nélkül marad a sereg, akkor a katonák is meghalnak mert nincs, aki irányítsa őket. Kb. így megy ez a munkaerőpiacon is, és ilyesmi különbség van a kérdező munkája és a gyári munkások között is.

1, A magyarok ilyenek;

2, Lehet, hogy már volt nehéz helyzetben az illető, tudja, hogy milyen a rossz, ezért irritálja, hogy másnak "milyen könnyű";

3, Figyelembe kell venni, hogy akinek ilyen a hozzáállása, az milyen közegből, kultúrkörnyezetből jött. Egy szabolcsi tuti így áll: hozzá még akkor is nyavajog, ha sokkal jobb környezetben dolgozhat pl.: Bp.-n, mint a szabolcsi végeken, ahol szinte nagy semmi van...;

4, Figyelni kell azt is, hogy akárhogy is mondják sokan ebben az országban, hogy "én már 40 éve dógozok", az nem biztos, hogy valós, mert volt egy rendszerváltás, ami igen sok embert gallyra tett...