Hogyan élnétek meg, ha egy baleset miatt 100% ban megváltozna az életetek?

Én húsz éves korom után nem sokkal ágyba kényszerültem baleset miatt. Három hónapos volt a lányunk, másfél éve voltunk házasok. Nyolc hónapig ápolt a férjem, semmi szex, vicces volt az ágyból irányítani a főzést. Nekem másfél hónap volt nagyon nehéz, utána derült ki, hogy fogok még mozogni... Mázli, hogy ebből hármat eszméletlenül töltöttem, csak három hetet kínlódtam. Leginkább ijedt voltam, hogy úristen, erre is ki kell találni valamit, alacsonyabb ruhaszárító kell...

végül teljesen felépültem, 19 történt.

a legkreatívabb emberek a lusták, a szegények és a korlátoltak. valamit tuti kitalálnék. a szellemi leépülés más tészta.

amúgy sose hagynám el a párom ilyenek miatt.

Sok mindentől függ. Ha tolószékbe kerülnék, de az állapotomhoz képest teljes életet tudnék élni, nehéz lenne megszokni, de egy idő után természetes lenne, tudnék független életet élni.

Ha lebénulnék, rászorulnék másokra, etetni, pelenkázni kellene, az borzalmas lenne, és még csak véget sem tudnék vetni az állapotomnak. Nem tudom, mennyire lennék képes ép ésszel kibírni.

A végtag amputálás is nagyon ijesztően hangzik, de ha el tudnám magam látni, előbb-utóbb belenyugodnék. Persze nem mindegy, hogy a kezeimet amputálják, vagy a lábaimat. Előbbin nehezebben tenném magam túl.

A szellemi leépülés, háát... Nem tudom elképzelni, ez esetben mit csinálnék, igazából azt sem tudom, hogy működik. A baleset után egy gyerek értelmi szintjére kerülök? Vagy fokozatosan butulok, mint egy demens öreg? Nem tudom.

A szellemi leépülést a hozzátartozók veszik észre, maga a demens nem. Ő él a maga kis világában, és naponta rácsodálkozik mindenre.

Bármi, csak szellemileg ne épüljek le, mert hozzátartozóként bizony borzasztó, és még nekem van lelkiismeret furdalásom, ha néha türelmetlen vagyok vele.

Amikor tumorom volt, mindig csak arra gondoltam, holnap jobb lesz. Meg sem fordult a fejemben, meghalhatok, pedig voltak a szobatársaim között is, akik nem élték túl.

Előtte még a tv-t is elkapcsoltam, ha ilyen jellegű műsor volt. Nem lehet előre megmondani, ki hogyan reagál.

De akikkel én találkoztam az onkológián, senkinek nem fordult meg a fejében, hogy vége, nincs tovább.

A remény még az utolsó percben is velük volt.

Ha tudnék végezni ülő munkát, akkor elköltöznék egy földszintes házba, és tolószékkel járnék kutyát sétáltatni, meg átalakítanám az egész lakást, hogy székkel kényelmesebb legyen használni a fürdőszobától kezdve mindent.

Fekve húzósabb. Az összes tv műsort végignézném, aztán kérnék valakitől egy pengét és elvágnám a nyakamat vele.