Vígasztalni, vagy fenéken billenteni kell az ilyet?

Ha egy fiatal felnőtt nő nekiáll őrjöngeni, hogy ő öngyilkos akar lenni, mert elhagyta a fickója... nyilvánvalóan csak figyelmet, törődést, vígasztaást akar kicsikarni a műhisztivel, de valóban az tesz neki jót, ha ilyenkor átöleli az ember és együtt sír vele, hogy ó jaj, neked tényleg annyira reménytelen a sorsod, csoda hogy eddig kibírtad, mittudomén...

Nem jobb az ilyet kibillenteni az önsajnálatból? Felhívni rá a figyelmét, hogy hülyén és éretlenül viselkedik? Hogy nevetséges az életét egy pénisztől függővé tenni? (jó, ez sarkítás, de értitek) Ti mit gondoltok, mit reagáltok, mit tartotok helyesnek? Babusgatni, vagy felrázni?