Ti mit kezdenétek kicsinyes kollégáitokkal?

Vannak olyan kollégáim, akik nem fogadják el, hogy ahány ember, annyiféle szokás, habitus...stb. és ha valamivel nem értenek egyet, kicsinyes-gyermeteg módon reagálnak. Leginkább a beszédesebb (vagy inkább pletykásabb) kollégáimmal nem szívesen töltöm az időt, hiszen sem én, sem ők nem építkezhetünk ebből.

Én az ilyen emberekkel próbálom minimálisra csökkenteni a kapcsolatot, egyrészt, mert szerintem sokszor tapintatlanok, túl kíváncsiak (persze ha ezt megmondanám nekik, azon jól besértődnének), másrészt mert rendesen lefárasztanak felületes beszélgetéseikkel.

Többször előfordult már, hogy egyik-másik valami teljesen személyes dolgommal (párkapcsolatommal-életvitelemmel kapcsolatos dologban) nem értett velem egyet, és erre elkezdett fúrni más kollégákkal vagy bemószerolni a főnöknél munkával kapcsolatos dologban(szerencsére főnököm elég józan, így mindig megnézi mindkét oldalt, nem kajál be egyből mindent, amit hall, de ő sem nagyon tud mit kezdeni ezekkel a kollégákkal).

Nem vagyok főnök kedvence, vagy ilyesmi, mielőtt valaki ezt feltételezné, sosem kivételezett velem a főnökünk, viszont látja, és ő sem érti kollégáim ezen reakcióit, és értelemszerűen nem szeretné ő sem, ha elmérgesedne a viszony.

Van sok kollégám, akikkel tök jól megvagyunk, jellemzően azokkal, akik hagyják élni a másikat, akik fele annyit sem problémáznak jelentéktelen dolgokon. De ezekkel a kicsinyes kollégáimmal nem tudok mit kezdeni, annál is inkább, mert jellemzően hátulról támadnak, és amiket problémáknak nálam felhoznak, azokat mások is rendszeresen elkövetik, őket mégsem kövezik meg.

Barátok, anyum szerint ez szimpla irigység, frusztráció részükről, na de mi a fenére lennének irigyek? Ugyanazt a munkát végezzük, azonos fizetéssel.