Mindenki hazudik?

Igen, mindenki hazudik, naponta több alkalommal is, akár észre sem vesszük :)

De viccet félretéve, én például meleg fiúként nagyon sokat hazudok. Főleg úgy, hogy a külsőmről, gesztikulációmról nem lehet rájönni, plusz még bedobok egy-két jó sztorit, és örökre elterelem a gyanút.

Előre felépített, kitalált sztorijaim vannak, amiket előadok, ha valaki lányokról kérdezget. Miért nincs még barátnőm, nem járok-e el valahová ismerkedni, meg mit tudom én. Már annyira jól megy, mintha könyvből olvasnám, nem is kell rajta gondolkodni, gyakorlás kérdése az egész, plusz egy kis improvizációs képesség, meg persze, hogy végig légy észen, és tudd követni, hogy miket mondtál eddig.

A lényeg, hogy köntörfalazok: igazat mondok, miközben elhallgatok lényeges infokat, csak persze azt is úgy kell megtenni, hogy ne jöjjenek rá, hogy onnan kimaradt valami. Ha látom, hogy olyan tipikusan jó csaj közeledik, akkor direkt utánafordítom a fejem, mintha megnézném, esetleg még egy-két beszólás is, de persze csak akkor, ha olyan személy van mellettem, akinek megéri hazudni. Vannak ismerőseim, akik amúgy értelmes, kedves emberek, és bírom is őket, csak beléjük lett nevelve ez a tipikus, falusi, homofób gondolkodásmód. Na nekik hazudok például.

Akiről az jön le, hogy elfogadó, annak megmondom az igazat természetesen, fárasztó lenne hazudgálni mindenkinek.

Olyan is volt velem egyszer, hogy mikor kérdezgettek, egyszerűen nem volt kedvem gondolkodni, fáradt voltam... Eszembe jutott egy jó ötlet, megkérdeztem tőle: „A hazugságot akarod hallani, vagy az igazságot?” Az igazságot választotta, mire én: „Jó, akkor meleg vagyok.” Erre ez az amúgy nem túl elfogadó ismerősöm már rögtön másként állt hozzá, hiszen megcsillantottam neki annak lehetőségét, hogy hazudhattam is volna neki, de nem tettem. Ettől az egész más megvilágításból került terítékre. Néha kellenek ilyen kis „taktikák”, hogy a zárt gondolkodású embereket kiszakítsuk ebből a maradiságból.

Baráti körön belül viszont soha nem hazudunk egymásnak semmiben, annyira őszinték és szókimondóak vagyunk, hogy szerintem olyan a világon nincsen. Még amikor tudom, hogy a barátom meg fog sértődni valamin, akkor is elmondom az igazat, és meg is sértődik, de mivel értelmes barátaim vannak, ez 5 percnél tovább nem tart, mert megbeszéljük.

Ez az egész nálam csak arról szól, hogy annak hazudok, akiről úgy látom, hogy szükséges; megvannak az igazi, jó barátaim, akiknek meg soha, mert őszintének lenni ezerszer jobban megéri.

Szüleimnek amúgy elmondtam, de soha nem beszéltünk a témáról, és lehet, hogy nem is fogunk ezután sem. Ha barátom lesz, na azt nem tudom, hogy hogy fogom tálalni nekik, mert azt úgy sem fogom tudni eltitkolni. Félek is tőle, hogy mit fognak szólni, de a szüleivel csak őszinte az ember.

A családból további egy ember tudja, akivel viszont rendszeresen kibeszéljük a pasitémát. :D A többiek meg ha kérdezősködnek → hazugság, színjáték, improvizáció stb. tiszta színjátszó kör, néha még élvezem is, ahogy látom, hogy bekajálják XD Tudom, gonosz dolog, de valamilyen szinten úgy érzem, hogy ha valaki ennyire hülye gondolkodású, akkor megérdemli, hogy csak hazugságot kapjon.