Hogyan lehetne segíteni egy ilyen emberen?

Megpróbálom röviden összefoglalni, szóval van egy hugom, 17 éves, kiskorában kezdődött hogy mindent ellopott amire szüksége sem volt és persze hazudott mindig mindenben jelentéktelen értelmetlen dolgokban is, a lopkodási szokása odajutott hogy rendőrségi ügyei is voltak (180 forint értékben csokit lopott), a családtól folyamatosan pénzt lop rendszerességgel, jó párszor lebukott már és kapott is érte azt persze nem tudja elmondani hogy mire kell a pénz mert mindene megvan de ugyanúgy folytatja. 13 éves korában volt kórházban alkoholmérgezés miatt, kb azóta tudtuk meg hogy iszik, cigizik. Úgy hogy a családban senki sem! Abból is volt rendőrségen hogy verekedett, a szüleimnek teszi a jót, hazudik mindenről, a 3. iskolájából rugják már ki lassan, nem tanul, hiányzik, jár a családra a gyermekjóléti folyamatosan, egy időben pszichológushoz járt de az első alkalom után mindig félre ment így abbamaradt, egy időben vagdosta magát, hívták az iskolából anyukámat hogy beszéljen a gyerekkel mert magába állította a kést órán (ruhatervezős iskolába járt ott mindennap használtak kést), nem tudunk semmi programot csinálni vele hogy kicsit jóba legyünk mert tömegbe nem megy mert rosszul lesz, utoljára egy éve voltunk közösen nyilvános helyen ott is 4x lekellet fektetni mert az ájulás jött rá, ismeretlen emberekkel bunkózik, csak azzal áll szóba aki neki szimpatikus, felsőbbrendűnek érzi magát mindenkitől, van hogy hónapokig mocsokban áll a szobája aztán hirtelen mindenét kidobálja és egy poharat se lehet nála lerakni mert elrontjuk a "rendet", semmilyen emléktárgya semmilye nincsen mindent kidobál egy plüsse, fényképe sem. Gyakran nem emlékszik alapvető dolgokra. Van hogy folyamatosan zabál, mindenki elől eleszi az ételt nem hagy senkinek, aztán van hogy hónapokig éhezteti magát mert neki nincs étvágya. Alvásparalízise van ezért mindig anyával alszik. Tünet nélkül eszi a nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat. Alapvetően egy aranyos kedves lány, de konkrétan rideg mint egy jéghegy, testi kapcsolatra egyáltalán nincs szüksége, nem ölelkezik, ha egy kést ad a kezembe akkor is a legjobban vigyáz hogy össze ne érjen a kezünk. Sosem voltak barátai, még társasága sem, néha egy egy futó haversága akivel éppen lógott, aztán most kb 2 éve hogy van egy barátnője aki ugyanolyan mint ő, minden hétvégén eljárkálnak éjszakára, és ismeretlen férfi ruhákba jönnek vissza és olyan fejjel mint aki egész este drogozott, aztán alszanak fél napokat. Anyukám jegygyűrűjét beadták a zaciba 8000ért. Aztán most kb egy éve, hogy mindketten elkezdtek cigány körökben mozogni, ha itthon van folyamatosan bömböl a cigányzene, karszalagokat találunk a szobájába hogy D9 mulatóhelyen voltak ahová az oláh cigányok járnak. Úgy beszél, viselkedik mintha ő is az lenne, kiderült hogy most együtt volt egy cigány fiúval aki ELJEGYEZTE!!! és azt a gyűrűt is leadta a zaciba a 18 éves osztálytársával. Egyszer kétszer sikerült a telefonjába beleolvasnunk amiből kb az derült ki, hogy "hu de durva volt az este még most se dolgoztam fel ami történt". Régebben apámtól kapott mindig, egyszer el is törte az orrát, volt hogy vittük drogtesztre, konkrétan ezek azok amiket mi tudunk róla és mik lehetnek amiket nem? Még régebben hánytatta magát de elvileg azt abbahagyta. Tanácstalanok vagyunk, nem segít rajta semmi, se ütés, semmi, beszélni nem lehet vele, egyszerűen képtelen megnyílni egy emberi beszélgetésre, az osztályfőnök beszokta hívni anyát hogy a lánya mikor nagy ritkán bent is van csak ül és bámul, nem szól senkihez, régebben azért hívta be mert kiosztotta az osztályfőnököt mindennek, meg ő meg is mondta hogy őt hagyják ki ő nincs is itt ne is szóljanak hozzá őt ne sorolják maguk közé, őt nem érdekli senki és semmi. Mikor itthon van mindenki ő akkor is bezárkózik. 3 hete halt meg a nagymamánk, míg mi összeomlottunk rajta látszott hogy minimális érdeklődése sincsen, nem is kérdezett semmit evvel kapcsolatban. Apukánk is tartósabb beteg volt szerencsére kigyógyult de amikor úgy volt hogy lehet hogy vége.. egy szava sem volt semmi mint akinek annyit mondanának hogy "van kenyér". Az egész család mindenki úgy érzi nem tudunk mit tenni, tanácstalanok vagyunk, fogalmunk nincs mit tehetnénk, orvoshoz nem tudjuk elcipelni és néha már úgy érezzük hogy maga az ördöggel lakunk együtt.. Apukám levette róla a kezét azt mondja bolond és jövőre ha 18 lesz mehet ahova akar már nem az ő gyereke.