Szeretnék külföldre kimenni tanulni, és jönne velem egy "haverom" is. Azonban egyre inkább belátom, hogy élősködik az emberen, és semmit sem tesz keresztbe önmagától. Mit tegyek, lerázzam? És ha igen, hogyan?

Pár szaktársammal tervezünk kimenni Hollandiába 1 félévre ösztöndíjjal. Az én ötletem volt, aztán belelkesítettem még 2 embert. Az egyikőjükről viszont egyre inkább azt veszem észre, hogy csak egy jó bulinak érzi, nem is beszél túl jól angolul (pedig az oktatás úgy zajlik), pénzt sem gyűjt rá, csak mondogatja, hogy majd később, most nem ér rá. Pedig tudom, hogy bőven ráérne. Mindent én intézek, ő semmit sem tett hozzá, nem néz utána semminek. Mindenre azt mondja, hogy majd összeülünk, és megoldjuk, viszont egyre inkább az az érzésem, hogy ezzel is ránk hárítja a munkát. A másik srácot is idegesíti, főleg, hogy kint valószínűleg még jobban ránk lenne szorulva. Attól félünk, hogy ezzel a mentalitásával a mi félévünket is tönkretenné, ezért azon gondolkozunk, hogy lekoptatjuk. Sajnos magamnak okoztam a problémát, mert az elején bátorítottam, hogy jöjjön, és nem láttam, hogy milyen. Mit tennétek a helyemben?