Bepisiltem 8 évesen és a mai napig szégyenkezem miatta.20 év után. Hogy tudnám végre túl tenni magam ezen?

Nagyon sokan kérdeztétek mi történt, nem szeretnék levélben válaszolni, nem akarom, hogy megtudjátok melyik felhasználó voltam.

Igen, tudok róla beszélni és könnyebb is így anonim leírnom, mint élőben kibeszélni. Így nem tudjátok, hogy ki vagyok én csak a történetet ismeritek majd és így kevésbé ciki nekem. Így nem látom a szemetekben a fordulatnál azt, hogy mennyire béna voltam. :'(

Azért merem leírni ide, mert csak a tanár volt szemtanúja ő meg nem hinném, hogy a GYK-t olvassa.

Pont előtte pár héttel mesélte egy osztálytársam, hogy egy évvel azelőtt bepisilt és még ki is nevettem magamban, hogy milyen ciki, erre bumm, egy évvel idősebben velem is megtörtént...

Szóval, az udvaron játszottunk barátnőimmel és akartam mutatni nekik valamit a matricás füzetemben. Plusz nagyon kellett pisilni, ezért bekéredzkedtem a napközis tanítónénitől.

Odaszaladtam a wc ajtóhoz, de meggondoltam magam, inkább előbb a matricás füzetet akartam kivinni a teremből és utána WC-re menni. A folyosó üres volt én meg rohantam a terekbe. Becsuktam az ajtót és rohantam a helyemre a matricás füzetért. Matattam a táskában miközben hallottam a zár hangját. Ijedten felálltam és odarohantam az ajtóhoz. Zárva volt. Kiabáltam, ütöttem az ajtót, nyomkodtam a kilincset, de nem jött senki.

Nagyon hosszú ideig ott ragadtam és közben az járt a fejemben, hogy nem fogok bepisilni, már nagylány vagyok, úgyis mindjárt nyitják az ajtót.

Nagyon hosszú idő után egy takarítónő kinyitotta az ajtót és nézett is, hogy mit keresek ott, de nem bírtam válaszolni csak rohantam a WC-re.

Pont bent állt a napközis tanárnő és kiabált velem, hogy hol voltam már ennyi ideig már a fél iskolát átkutatta, de csak rohantam be a wc-be... gondoltam, már semmi baj nem lesz, mindjárt pisilek. Már csak annyi hiányzott, hogy letoljam a gatyám... de nem tudtam kigombolni. Próbáltam, de nem sikerült sehogy sem. Gondoltam a tanárnő segít. Szóltam is neki, kértem, hogy segítsen, de mondta, hogy nem segít. Nagyon kétségbe estem, mondtam, hogy hiszen pisilnem kell, mire ő csak szigorúan annyit mondott, hogy - akkor pisilj be! - és én csak ráültem a WC-re és megtörtént... Amíg csorgott a világ legkínosabb idejét éltem át. Nagyon kellemetlen volt, hogy ott ülök és pisilek a nadrágomba nyolc éves nagylányként...

Amikor elállt és felálltam a Tanárnő annyit kérdezett "Kész?" mire bólogattam. Erre csak annyit reagált, hogy ebből az a tanultság, hogy máskor menjek el pisilni időben és mondta, hogy majd elmondja a gyerekeknek, de könyörögtem, hogy ne aztán nem mondta el.

Átvitt a tanáriba, hívta anyámat, aki értem jött...

Utána nagyon sokáig rettegtem, hogy bármikor bepisilhetek... És el se bírtam hinni, hogy nagylányként bepisiltem, amikor utoljára óvodában történt meg...