Mi a fontosabb, a szükségleteink vagy az elveink? Felsőbbrendű-e az, aki le tud mondani a szükségleteiről az elvei miatt?

Van az a szint, amikor már senki nem tud lemondani a szomj-vagy éhhalál határán. Ha egy bizonyos szintig le tud mondani az csak önfegyelem és akarat, nem felsőbbrendűség kérdése. Pl. 1 2- vagy 1 hét böjt, vagy 3 na éhségsztrájk, de még Jézus is vizet kért a kereszten a katonától...

Semmi miatt nem lesz egyik ember sem felsőbbrendű a másiknál. Azért, mert a másik egyetemet végzett vagy a harmadik arra adta a fejét, hogy megváltsa a 3. világot, esetleg Isten szolgálatába áll még nem áll senki felett sem, és más sem lesz kevesebb ha másképp éli az életét.

Kérdés mik azok a szükségletek és mik azok az elvek. Van aki a cigizést is szükségletnek tartja, másik oldalról meg az elvek is lehetnek címeres baromságok, és orbitális hülyeségekhez is képesek egyesek ragaszkodni "elveim vannak" címszóval.