Miért tartja magát az ember különbnek egy állatnál?
...hiszen az ember jószerével ugyanazokat csinálja, mint egy állat: eszik, alszik, védekezik, párzik...de például az ember hazudik, az állat nem. Az állat csak a létfenntartása miatt öl, az ember nem. Az állat nem csinál felesleges dolgokat, az ember igen. Az állatok nem bosszantják egymást, az emberek igen. A példákat tovább is sorolhatnám, de igazából miért hiszi azt az ember, hogy ő a legfelsőbbrendű élőlény?
(Gondolkodni és kommunikálni az állatok is tudnak, ezek nem csak az ember kiváltságai...)
válasza:
válasza: válasza: válasza:A nagymacsskak pl elpusztitjak a rivalis himek kolykeit.
A majmok is olnek rivalis majmokat, ha a teruletukre mennek.
(a kérdező vagyok)
Köszönöm, hogy ennyien válaszoltatok.
Engedjétek meg, hogy reagáljak némelyik felvetésetekre:
"#1: Az állat nem rendelkezik azzal a fajta öntudattal mint az ember."
"#2: A legtöbb állat nem rendelkezik öntudattal."
"#3: Ezt az öntudat témát a tudomány sem érti igazán egyébként."
Azt, hogy egy állat milyen öntudattal rendelkezik, az ember nem tudja, csupán próbálja megismerni/megérteni. Mivel az állatok gondolkodását és "működését" nem érti, így azt gondolja róla, hogy az nincs/nem jó/alacsonyabbrendű stb., merthogy nem olyan, mint az, amilyet ő megért (vagyis az emberét).
A "tudomány", mint a nyugati gondolkodás meghatározója csak azt fogadja el, amit lát vagy amit megtapasztal. Ha az pl. az öntudatot ilyen módon nem ismeri fel, arra azt mondja, hogy akkor az nincs, bár az ettől még létezhet.
Az öntudat véleményem szerint azt jelenti, hogy tudatosak vagyunk önmagunkról és a minket körülvevő világról (és el is tudjuk helyezni magunkat benne).
Azt, hogy egy állat felismeri-e önmagát egy tükörben, az ember számára nem mindig felismerhető - ám mivel a (legtöbb) ember csak azt fogadja el, amit lát (="nyugati gondolkodásmód"), így ha nem érzékeli az állat reakcióját a tükörbe nézéskor, akkor számára az nem létezik.
"#10: Az allatok is hazudnak. Az hogy masnak mutatjuk magunkat mint amik vagyunk, az allatvilagban is ismert es hasznalt taktika. Ez is egyfajta hazugsag. "
Ebben igazad van, én itt - bár a szövegből tényleg nem derült ki - pl. olyanokra gondoltam, hogy "adj kölcsön egy ezrest, majd holnap találkozunk ugyanitt és visszaadom, de nem adja vissza", vagy "én vagyok a villanyszerelő, tessék beengedni, aztán pedig kirabol", stb.
»"Gondolkodni és kommunikálni az állatok is tudnak"
Csak nem olyan szinvonalon mint az ember.«
Ezt egy ember nem képes felismerni, mert csak a saját gondolkodásmódját és kommunikációját ismeri, de az állatokét nem ismeri vagy nem képes felismerni és azért azt mondja, hogy az akkor alacsonyabbrendű. Minden élőlénynek megvan a saját kommunikáció-fajtája, amit ők és általában csak ők ismernek, mindenki más pedig csak próbálja azt megérteni.
Pl. a méhek, a hangyák, a madarak vagy bármely más állat kommunikációja a saját fajtájának tökéletesen megfelel és ők is joggal gondolhatnák az embert alacsonyabbrendűnek csupán azért, mert nem értik meg az embert.
#11:
15 éve laknak nálunk macskák (most is van hat darab) és ismerem a "működésüket". Ha a macska játszik, az nem "hazugság", ahogyan a kisgyerek játéka (pl. bújócskázás vagy ha álarcot tesz az arca elé) sem az. Ha a lepkét megeszi, az létfenntartásnak számít. A lerágott fejű állatmaradványok azért vannak, mert ő abból az állatból csak azt a részt akarta megenni, talán azért, mert az különösen finom (ezt rajta kívül senki sem tudja).
"[...] az állatokat 99%-ban csak az ösztön hajtja, míg az embernél ez 60-70% körül lehet."
Senki, még a tudósok sem tudják ténylegesen megmagyarázni, mi az, hogy "ösztön". Ezt (és sok más ilyen is van) azért találták ki, hogy ne azt kelljen mondaniuk, hogy "hát nem tudjuk, miért van így". Mivel egy tudósra rosszt fényt vetne az, hogy "nem tud", ahelyett inkább kitalál valamit, amivel aztán megpróbálja elkendőzni a "nemtudását".
Olyan valami, hogy "ösztön", nem létezik. Nem lehet arra fogni, hogy pl. "irányítatlan, gondolkodás nélküli viselkedés", hiszen oka mindennek van, a viselkedésnek is. Az élőlények is ugyanúgy működnek, mint pl. egy számítógép: meg van írva számukra a program és aszerint működnek.
Köszönöm mégegyszer a beérkezett válaszokat.
Kedves kérdező,nagyot tévedsz!
Azt állítod,hogy nem létezik ösztön.
Íme az ösztön definíciója:Az ösztön a pszichoanalízis kulcsfogalma. Az ösztön a tudatalatti késztető erője, amely egy élőlényt valamilyen cselekvésre késztet
Sigmund Freud az ösztönöket a mitológia titánjaihoz hasonlítja, akiket az alvilágba száműztek. A lélekben az alvilágnak metaforikusan a tudattalan (tudatalatti) feleltethető meg.
Kedves Akos03!
"Íme az ösztön definíciója:Az ösztön a pszichoanalízis kulcsfogalma. Az ösztön a tudatalatti késztető erője, amely egy élőlényt valamilyen cselekvésre késztet"
Ahhoz, hogy a tudatalatti egy késztető erő által működjön, szükség van arra, hogy ennek a működésnek a mikéntje előre meg legyen határozva (tehát, hogy egy esemény bekövetkezésekor milyen cselekvéssorozat hajtódjon végre). Ez például az, amikor megijedéskor hirtelen összerezzen/megretten/kicsit megrándul az ember teste. De honnan származik az a viselkedésforma, hogy megijedéskor hirtelen meg kell rándulnia a testnek? Megrándulás helyett pl. miért nem fütyülni kezd, vagy a karjait emelgeti vagy a combját csapdossa? Ez az a fejében előre megírt program, amely az esemény bekövetkezésekor a megfelelő viselkedéssorozatot végrehajtja (tehát nem véletlenszerűen, akaratlanul, "ösztönösen" zajlik le, hanem előírt módon). A "cselekvésre késztetés módja" már előre ott van az ember/élőlény fejében, nem pedig véletlenszerű viselkedés. Ezt csupán a tudósok nevezték el "ösztön"-nek, mert így nem kell elismerniük azt, hogy nem tudják, mi miért működik úgy, ahogyan tapasztaljuk. Így elegendő azt mondaniuk,hogy "az élőlény viselkedését az ösztön vezérli, ezt én, a tudós mondom nektek, ti pedig fogadjátok el".
Nem értem mi ezzel a gond.Az ösztön nem véletlenszerűen működik,ezt senki sem állította.Ha belegondolsz,akkor ott van mindjárt a párzási ösztön.Az állatokat senki nem tanította meg őket erre és mégis képesek szaporodni.Mikor a hímek közösülni akarnak egy nősténnyel,előtte megvívnak a rivális hímmel és a győztesé lesz a szuka.Másrészt olyan is van,mikor a hím násztánccal csábítja el a nőstényt,majd párzanak.Senki nem tanította meg őket erre,csak ösztönből jön nekik,mivel olyan ingerek érik az élőlényt,hogy erre kényszerül.Valószínűleg annak sincsenek tudatában,hogy a párzással a nőstény egyed megtermékenyül és utódot/utódokat hoz a világra.Mindezt ösztönből cselekszik meg,mer úgy érzik ezt kell tenniük.Amikor a kutya lerázza a bundájáról a vizet, azt ösztönösen teszi. Senki nem tanította erre.Freud szerint a lelket két irányból érhetik ingerek: a külvilág felől és a belső világból, ezek feszültséget keltenek a pszichikumban, ezért el kell hárítani azokat. A külső ingerek ellen a test képes védekezni a különböző izommozgásokkal. A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben. Freud elmélete szerint a feszültség kínérzettel jár a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát ki kell elégíteni, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat. Ettől azonban az ösztönök nem szűnnek meg létezni, tudattalan kínt okoznak a lelki szerkezetben, és arra törekszenek, hogy kifejeződjenek, hogy észrevetessék magukat a tudattal.
Az ösztönöknek több összetevőjük van:
Az ösztönforrás a szervezetből vagy egy szervből eredő inger
Az ösztön célja az, hogy kielégüljön, és így energiája levezetődjék
Az ösztön tárgya az az objektum, ami által az ösztön kielégül. A tárgy az, ami a legkönnyebben változhat.
Freud először két ösztönfajtát különböztetett meg: a létfenntartás (énösztön) és a fajfenntartás (szexualitás) ösztönét . A szexuális ösztön Freud szerint nem jelent feltétlenül genitális (a nemi szervek érintkezésén alapuló) szexualitást. A genitális szexualitás csak igen későn jelenik meg. Többféle szexuális részösztön létezik, amelyek eredetileg nem a szaporodásra irányulnak. Csecsemőkorban először az orális szakaszról beszélhetünk, ahol a nemi ösztön a szájhoz kötődik, mint erogén zónához. Követi ezt az anális szakasz, amikor a csecsemő a széklet kiürítéséhez és visszatartásához köti a szexuális vágyat. A genitális szakasz a pubertáskorral veszi kezdetét, a szexuális részösztönök ekkor szerveződnek össze, és állnak a szaporodás szolgálatába. Freud a szexualitással szembeállította az énösztönt. Később azonban, ahogy különböző betegségekkel (pl. skizofrénia) és a narcizmussal kezdett foglalkozni, azt feltételezte, hogy a libidó (a szexuális vágy energiája) az énhez is kötődhet, megszállhatja az ént is (ennek megfelelően beszélhetünk énlibidóról és tárgylibidóról), vagyis az énösztön sem mentes a szexualitástól.
1920-ban Freud A halálösztön és az életösztönök c. könyvének megjelenésével – amelytől munkásságának harmadik szakaszát számítjuk – bevezetett egy új ösztönt. Freud ebben a könyvben az ismétlési kényszer jelenségének vizsgálata kapcsán vezette be a halálösztön fogalmát. Eszerint a szervezetnek az a célja, hogy leküzdje a feszültséget, amelyet egy váratlan behatás, egy trauma váltott ki, és így az inger által okozott feszültség energiamennyiségét levezesse, vagyis hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Ezt továbbgondolva Freud arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb feszültség, ami keletkezik, az végső soron maga az élet. Az organizmusnak tehát az a célja, hogy visszajusson a feszültségmentes, vagyis a szervetlen állapotba. Az élet végcélja végső soron a halál, mondja Freud, ez tehát a halálösztön. A halálösztön szembenáll az életösztönökkel, amik viszont késleltetik a halált. Ha a halálösztön kifelé, egy külső tárgy felé fordul, agressziós ösztönről beszélünk. Az agressziós ösztön ekkortól kezdve meghatározóvá válik Freud életművében. Az ember alapvetően nem jó, hanem agresszív lény. Az életösztön és a halálösztön együtt is tud működni, például egy szexuális tárgy megszerzésében, hiszen ehhez agresszió is kell, miközben a cél az élet fenntartása.Az ösztönök könnyen változhatnak, ha céljukat nem tudják elérni, ennek megfelelően a következő jellegzetes változásokról beszélhetünk:
Ellentétbe fordulás: az ösztön aktívból passzívvá válhat, és felcserélheti a tárgyat az énre, illetve az ént a tárgyra, pl. a mazochizmus-szadizmus és az exhibicionizmus-voyeurizmus esetében.
Szublimáció: az ösztön energiája valamilyen társadalmilag fontos tevékenységre fordítódik
Elfojtás az ösztönképzet elveszti kapcsolatát a tudattal, energiája pedig legtöbbször szorongássá változik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!