Szerintem depressziós vagyok. Mit tegyek?

Próbálok rövid lenni. Kezdem az elejétől. Egy látszólag átlagos lány vagyok,13 éves és egy kis faluban élek a családommal.6-an vagyunk egy házban. A lényeg az : depressziós vagyok. Lehet, hogy ez így fura de higgyétek el, igaz. Amikor betöltöttem a 12-őt, valami változott. Hogy mi azt magam sem tudom. Csak bekattantam és azóta vége. Utálom magam a külsőm miatt. Igaz, mindenki más azt sorolja : Szép vagy, téged mindenki szeret, te vagy a legjobb. de én ebben nem hiszek. Tudatában vagyok annak, hogy mindenki hazudik mert nem akarnak megsérteni. A lényeg az, hogy olyan mértékben utálom magam, hogy amint tehetem elvonulok és bántom magam. Mindegy nekem, hogy hogyan. A lényeg, hogy fájjon. Néha fogok egy tűt, a körzőmet, ollót, kést ( akármit ami hegyes) és elkezdem vágni, karcolni a kezeimet. Már vagy 15-16 sebem van ami már sok sok ideje megmaradt. Sokat sírok és néha ok nélkül leszek ideges. Igazából nincs kedvem semmihez. Mindenki azt hiszi, én egy boldog, szép, okos lány vagyok, de tévednek. Igazából az egészről csak a legjobb barátnőm tud, senki más. A szüleim mondhatni nem is ismernek, a tesóm csak zaklat egész nap, a nagyim pedig ovisként kezel. Csak fekete ruháim vannak. Vagyis ruhák. Farmer és fekete póló. Ez az egész. És az is elszomorít, hogy látom a többi lányt. Mind olyan boldognak tűnnek. és mind szebbek, jobbak, okosabbak mint én. Szeretnék olyan lenni mint ők de ez lehetetlen. Mit tehetnék, hogy megváltozzak? Hogy ne legyek ilyen. Ilyen magányos és szomorú? A szüleim amint mondtam nem tudnak semmit de nem azért mert én nem mondom el nekik. Egyszerűen nem hallgatnak meg. Kitől kérjek segítséget ha a szüleim nem vesznek komolyan?