Antiszoc és depressziós ember kisebbségi komplexussal. Ez vagyok én?
Egy 18 éves srác vagyok aki nagy valószínűséggel egy érzelmi roncs.
Emberek közé egyszerűen utálok menni, sokszor már hányingerem van suliban is a sok embertől. Nagyon csendes vagyok, nem szívesen beszélgetek senkivel ezért szabadidőmben nem is megyek sehová hanem otthon vagyok.
Aztán a másik... Az önbizalmam a béka segge alatt van valahol, pedig mások azt mondják hogy bárkit megkaphatnék egy csettintésre de én nagyon undorítónak tartom magam. Pont az önbizalomhiány miatt döntöttem úgy hogy elkezdek edzeni.
Aztán hiába lett kidolgozott testem mégsem lettem jobban, sőt. Sokszor amikor az utcán elmegyek egy társaság mellett és azok nevetnek, akkor azt hiszem hogy engem nevetnek ki.
Hangulatingadozásaim vannak és sokszor élni sincs kedvem, karácsonykor pedig próbálkoztam az öngyilkossággal, sajnos sikertelenül.
Barátaim egyátalán nincsenek, de nem is bánom.
Egyetlen lány szeretett és még talán most is, de őt is leráztam mindenféle indokkal.
Tudom, hogy mit érzel.
Sajnos még én sem leltem meg ebből a kiutat, de mindenesetre azt javaslom, hogy keress fel egy pszochológust. Csodát ne várj tőle, de segíteni fog.
Az öngyilkosságot felejtsd el. Nem azért, (mint ahogy az előző mondta) mert gyengeség. Az az önkritika legmagasabb szintje. Teljesen biztos vagyok abban, hogy egy nagyon értékes és különleges ember vagy. Nem szabad feladnod.
Barátok majd lesznek, ha lenniük kell. Viszont ami az említett lányt illeti.. Bocsáss meg neki. Bár nem tudom mit tett, de ha szeret, akkor hagyd neki, had bizonyítsa be.
Sok sikert a gyógyuláshoz. Remélem rendbe jönnek a gondjaid:)
(L14)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!