Ti milyenek voltatok 15 éves korotokban?

Véleményem szerint az lenne a normális, ha a fiatalok ilyen korban még nem szennyeznék minden szeméttel a szervezetüket. De felnőtt korban sem kellene.

A párkapcsolatos dolgot pedig nem kell elsietni. Minden eljön a maga idejében.

akkor próbáltam ki először a cigit.

néha-néha elmentünk a barátnőmmel koncertre.

első pasim is akkor lett.még nem volt mobilom,internet is csak betárcsázós,úgyhogy sokszor lógtunk parkokban,lépcsőházban a barátaimmal.

15 évesen sovány voltam, szopottgombóc-fejjel és szódásüveg-szemüveggel. Imádtam olvasni és zenét hallgatni, párkapcsolatom érthető okokból nem volt, nem is vágytam rá különösebben, bulizni nem jártam, nem ittam és nem cigiztem. Mindezeket az egyetemen pótoltam be:-) (a cigit nem kellett volna, ezt már bánom.)

Szóval ráérsz, 15 évesen éretlen még az ember gyereke, nem kell a nyájjal együtt sodródni.

16/l vagyok most már kemény két hete. :D

Nem kedvelem a bulikat, inkább rockkoncertekre járok, ha jön olyan előadó, akit szeretek, de ilyenből is évente max 2-4 van. Idén az ilyen külön koncertek mellett fesztiválra megyek, alig várom :) Párkapcsolatom nem volt még, bár év elején alakult valami, de szerencsére még időben észhez tértem, hogy a srác nem épp a megfelelő... Koncerteken, szülinapokon iszok pár kortyot, de nem támogatom ezt a részegedjünk le és hányjuk ki a belünket dolgot, általában én vagyok az, aki figyel azokra, akik már pislogni nem tudnak. Cigit pedig még csak ki sem próbáltam, ritka undorítónak találom.

És persze sokat vagyok a barátaimmal :)

15 évesen még gyerek az ember. Parkokba jártam a barátnőimmel, kirándultunk, elmentünk hamburgerezni vagy otthon voltam és játszottam a húgommal, a kutyusainkkal, zenét hallgattam, olvastam, tévéjátékoztam (a sárga kazettással, az de jó volt :D ).

Nem ittam, nem cigiztem, nem buliztam, azóta sem csinálom ezeket, pedig 10 év telt el.

17-18 éves koromban elmentem néhány koncertre, de az sem tetszett a füst meg a sok ember miatt. Az első párkapcsolatom is 17 évesen volt, addig nem is volt rá igényem, nem érdekeltek a fiúk.

15 évesen?

Elkezdtem művészi pályámon lépkedni.

Elkezdtem kinyílni és komolyodni. Rengeteget futottam, mert akkoriban feszült voltam. És csináltam magamnak egy saját világot, amire most (három évvel később) visszanézve nem vágynék.

Igazából azért mégis csak olyan, mint most, de most valahogyan... józanabbul látok dolgokat. 15 éves koromban tényleg minden napom kb. abból állt, hogy mikor futhatok végre, és ez valahogy beszippantott, nem is tudom... mert futás közben filóztam mindenfélén.

De már akkor is voltak jó gondolataim. :D

Ja, nem cigiztem, nem ittam, és az első párkapcsolatom is még egy évet váratott magára akkoriban. Buliba ritkán mentem, inkább koncertekre.

Ja, és az öltözködésem is akkor kezdett javulni, mert emlékszem, hogy 13-14 éves koromban nagyon hülyén öltözködtem, mindenféle lógós cuccokban, meg túl nagy farmerdzsekikben. Ezt kezdtem kinőni, és magamra találni. :D

Ja, és a zenei ízlésem is ekkor kezdett alakulni, ezért egyfolytában zenét hallgattam, és ez még most is tart.