Miért érzem magam különbnek a többi embernél?

20 éves vagyok..kb 5 éve megváltozott az életem mikor felköltöztem a fővárosba egyik szülőmtöl a másikhoz...de sehol nem éreztem magamat teljesnek,a családomból mindenki máshogy fogja fel a dolgokat mint én...én mindig többre vágytam mint ami volt,többet akartam látni ebböl a világból...szerencsére bekerültem egy olyan társaságba pár évvel ezelött,ahol olyan dolgokat tapasztaltam,ami hozzásegített ahhoz,hogy gyökeresen átformálódjon bennem a kép a világról az emberekről...ami egy nagyon jó dolog...mert pozitív irányba kezdtem el gondolkodni,felfogni a dolgokat,ugy mindent...kb 2 éve költöztem el végleg apámtol is és azóta egyedül sokkal több célomat elértem már,mint míg a befolyásuk alatt és a rámeröltetett dolgok alatt voltam amiket én nem akartam...azóta boldogabb vagyok,és nem értem,mások,akik ugyanigy fiatalon ugy döntenek,egyedül folytatják életüket,vagy esetleg nem ők akarták igy,miért nem jutnak el ilyen fiatalon erre a szintre ők is, másokban miért nincs annyi élni akarás és tudásvágy,hogy az életüket boldoggá tegyék? voltam már rossz társaságba,de hamar észrevettem hogy az nekem nem jó és továbbléptem...másoknak miért könnyebb az az út,ahol nem kell becsületesnek,kitartónak,jó embernek lenni?és lesüllyedni olyan szintre ahol az ember értéktelenné válik? miért jó ez nekik? miért látom én tisztán a dolgokat,úgy hogy senki se mutatott jó példát? csak én vagyok ennyire gondolkozó típusú?