Nem értem, miért viselkedik így az egyik barátom?

Az a helyzet, hogy ha valami csekély dolog nem sikerül neki (pl. elront valamit egy dolgozatban), akkor rögtön azzal áll elő, hogy neki soha nem jön össze semmi, és teljesen igazságtalannak találja azt, hogy míg ő órákat gyakorolt, addig más kevés gyakorlással is sikerrel járt. Tényleg, nem értem, miért jó az bárkinek is, ha másokhoz hasonlítja magát, és az egészet egy versenynek méri fel?! Természetesen én is szomorú vagyok, ha nem sikerül valami, de azt próbálom nem ennyire gyerekes módon kimutatni, illetve szembenézek az igazsággal, nem próbálom másra hárítani. Jó lenne, ha valaki felvilágosítana, mert nagyon nem tudom mire vélni ezt a viselkedésformát. Köszönöm előre is a segítséget!