Hogy alakul ki hogy valaki spórolós vagy pénzszóró lesz?

Fogalmam sincs, nálunk otthon kb éhezés volt, használt, néha szakadt ruhákba jártunk a bátyámmal, semmit se kértünk, mert úgyse kaptunk volna semmit.

Most mindketten egyetemisták vagyunk, mindketten dolgozunk mellette. Bátyám második héten (max a harmadikon) felél mindent, mert neki kell a legújabb lapos tv/laptop/xbox one stb, utána meg kunyerálás van egy tehetősebb rokontól. Ő keres egyébként jobban.

Én minden hónapban elteszem a fizetésem felét, és 100x átgondolom egy dologról, hogy tényleg szükségem van-e rá.

Más gondolkodásmód, más személyiség.

Én pl félek, hogy nem tudom fizetni az albérletet, ha pár hónapig nem lesz munkám, ezért minimum félretettem annyit, hogy munkanélküliként is legalább fél évig tudjak a még megszokott módon élni.

Bátyám ezzel úgy van, hogy rögtön talál majd más állást, ezért nem hajlandó nélkülözni bármiben is, csak azért, hogy spóroljon (le is néz engem ezért :D )

Franc se tudja. Én azt vettem észre, hogy ez időszakosan változik az embereknél egyénenként is.

Én pl spórolós voltam, egyetem első éveiben abból vettem laptopot, ezt-azt, amit előtte 10 évig gyűjtögettem. De manapság is 20x meggondolom mit vásárolok, és ezer éve akarok új telefont, új ruhát, új fejhallgatót, stb, de mire oda jutok, sajnálom rá a pénzt.

Viszont volt időszak, mikor volt is pénzem félretéve, és az egyetem rávilágított, hogy bármennyit spórolok, ott akkor is lehúznak mindenféle ürüggyel, így onnantól kicsit jobban adok a dolgokra.

Öcsém kevésbé ilyen, telefon kell, megveszi, fűrész kell megveszi, ssd-kel megveszi. Nem szórja a pénzt két kézzel, de amire szüksége van azt megveszi és nem agyal rajta hónapokig mint én.

Az is számít ki pénzét költöd szerintem. Én pl utálok kérni a szülőktől, de mégis sokszor kellett egyetem mellett, és abból a pénzből nem fogok piálni meg szórakozni.

De van ismerősöm, az simán leszarja ezeket, simán kér pénzt, se nem tanul, se nem dolgozik, de bármit megvesz amit akar, és anyuci apuci ellátja.

Vagy ha úgy nézem, nálunk anyám megdolgozik a pénzéért, míg apán rokkant nyugdíjat kap, aminek a 90%-át általában elissza. És úgy vagyok, hogy az ő pénzét nem sajnálom mert amúgy is baromságokra megy el, meg piára, és mellette az életünket teszi tönkre. De apámnál maradva, ez is érdekes, piára, meg hülyeségekre nem sajnálja, bezzeg mi bármit veszünk, akkor jött a balhézás hogy milyen drága. Meg máskor még a wc papíron is spórolni akar. Tipikusan az az ember, aki egyik irányból 2 kézzel szórja a pénzt, de apróságokon meg spórolna.

De ismerek olyat, aki kifejezetten pénzes, és mégis csak annyit költ, ami feltétlenül kell neki, persze ezt egy minimálbéres meg úgy látja hogy hogy szórja a pénzt, mert 10 ezres ruhák, meg 30 ezres cipő, holott neki az nem tétel. De olyat is ismerek, aki kb éppen ha kijön hónap végén, mégis kell neki a legújabb telefon, meg a márkás ruhák...