Jó ember és önzetlen szeretnék lenni mégis vannak beteg gondolatim akkor rossz vagyok?

Miért vannak olyan gondolatim amit ha mondjuk valaki érezni a közelemben hogy épp mire gondolok akkor felsikoltana, és közeli barátaimról és rokonok közelében is van bennem "sötétség".

És akkor szól közbe a jó énem hogy "jézusom, te normális vagy?"

De néha a rossz és gonosz gondolatok/történések is mosolyt csalnak az arcomra.

De megtenni már nem tenném meg mert együttérzek az emberekkel és egyből inkább megvédeni szeretném és akár meg is halnék egy idegen emberért is. Vagy mondjuk ha látok a házban egy pókot akkor én mindig inkább a wc helyett kiviszem egy biztonságos helyre nehogy baja essen ugyanakkor amikor előszőr meglátom arra gondolok hogy agyontaposom de nem teszem meg.

Vagy ha unokatestvéremet fogom a karjaimban akkor arra gondolok mi lenne ha egy kanállal átszakítanám a kutacsán a bőrt is kienném belőle a még meleg agyvelejét, de persze utána egyből a pozitív védelmező jó énem szól közbe aki viszont azt mondja hogy amíg az ölemben van és már elaludt nehogy megmozdulj és felébreszd a kisdedet még akkor sem ha a tagjaim már el van zsibbadva a folyamatos mozdulatlanságtól és meleg szeretet önti el a szívemet.

Mindenki aki ismer az jónak ismer mert így szoktam cselekedni, de hogyan lehetne elűzni ezeket a gondolatokat hogy csak a jó maradjon bennt is? 20/f

plusz kérdés: ha ezt megtudnátok egy emberről aki lehet akár a párotok is hogy ilyen gondolatok is relytőznek benne akkor tudnátok őt még szeretni vagy inkább félnétek tőle és otthagynátok?