Te szereted magadat?

Minden szempontból van még hova fejlődnöm, de fogjuk rá, hogy igen.

19/F

Nem várhatjuk el, hogy mások szeressenek, ha mi sem szeretjük magunkat. A szomorú, örökké síránkozó embereket kerülik, mert a rosszkedv ragadós.

Szeretem magam, és az életet is!

Pár évvel ezelőtt volt egy súlyos betegségem,rájöttem, nagyon rövid az élet. Mindent megteszek, hogy elégedett, boldog legyek. Néha elég egy napfelkelte, egy szál virág, amit simán megveszek magamnak.

Sokkal több barátom van amióta nem rinyálok, mindennek tudok örülni.

Előtte síránkoztam én is, hogy nincs cipőm, de csak addig amíg nem találkoztam egy féllábú emberrel.

Nem szeretem magam és az életet sem.

Nem szoktam siránkozni.

Szeretem a pasim feltétel nélkül, és ő is szeret engem.

Milyen érdekesen vagyok összerakva, igen?

Én úgy gondolom szeretem magam! A hibámmal, gyengeségeimmel együtt.

Régebben nem volt így! Az állandó másoknak megfelelni akarás sok időmet, energiámat eltékozolta, mire végre rájöttem hogy éljem az életemet úgy, hogy az számomra szórakoztató és tartalmas legyen.

Ehhez meg kellett ismernem, el kellett fogadnom a saját magam felállított korlátaimat.

Ha valamihez nincs kedvem, akkor azt nem fogom megtenni bármennyire ezt tartja a protokoll. Senkinek a kedvére nem fogok tenni csak azért, hogy az megkedveljen és megszeressen! Elfogadom, ha utálnak mert úgy gondolom : Én sem szeretek mindenkit, tehát nem is várhatom el másoktól, hogy mindenki szeressen! Kifejezetten szeretek saját magam társaságában elidőzni, kedvelem a magányt és gyűlölöm a panaszkodó, unatkozó és a magukat rám tukmáló embereket, akik nem veszik észre,a jelzéseket hogy meddig mehetnek el az irányomba! Bosszú állás, megátkozás egyáltalán nem jellemző rám! Felesleges energia tékozlásnak tartom!Úgy gondolom:

Bármennyire is fontos a beszéd, a cselekvés mindig megelőzi és le is zárja azt!

Korom és szakmai tapasztalatom ellenére olyan munkát tudnék szerezni, amivel egy életre elég pénzt keressek, hogy sose tudjam elkölteni.

Ugyanakkor egész életemben egyedül voltam. Gyerekként nem tudtam beilleszkedni, mert a többiek érezték, hogy más vagyok. Nem volt választásom. De most van, és tudom is, hogyan tudok beolvadni. Hogyan tegyek úgy, mint mindenki más...és ezt akarom. Nagyon.

Ha felvállalom magam a világ előtt és megmutatom mire vagyok képes, soha nem lesz nyugalmam. Mindig kívülálló maradok, egyedül.

Még rosszabb, hogy nekem kellene meghoznom ezt a döntést.