Szociális fóbia, vagy csak beképzelem magamnak?

Nem félek kifejezetten embmindenféle menni, vannak barátaim is, és nem szeretek otthon lenni. Viszont már egész kicsi korom óta gondot okoz bármilyen idegen emberrel szóba állnom, akár a boltban, akár egy pizza rendelésénél telefonon. Az utcán ha megyek, állandóan arra figyelek, hogy vajon mások mit gondolnak rólam, úgy érzem hogy mindenki engem figyel, miközben tudom hogy semmi érdekes nincs bennem amit meg kellene bámulni... Az iskolában se szeretek mások előtt beszélni, végigizgulom az órát, nehogy felszólítsanak. Igazából szinte mindenhol szorongok, egy két ember van csak aki mellett el tudom engedni magam. Mindig azt gondoltam hogy egyszerűen csak ilyen a természetem, elvégre mindenember különbözik nem lehet mindenki közvetlen. Egyébkénthajlamos vagyok magamnak mindenféle betegséget beképzelni, voltam már képzelt depressziós, anorexiás, krónikus szorongó, a szociális fóbia a legújabb ötletem. Mindigis akartam magamnak egy ilyen betegséget, bár hülyeség, de úgy érzem, egy ilyentől különlegesebb lehetnék. Ahogy látom kész regényt sikerült ide írnom, előre is köszönöm annak aki végigolvassa és válaszol nekem:) ja és 15/L