Miért ítéli el sok ember a pszichiátriai kezelés alatt álló betegeket?

Én ezt a hozzáállásos dolgot inkább a lelki gondokkal küzdőkkel kapcsolatban szoktam hallani, olvasni, a pszichiátrián kezeltekkel kapcsolatban nem.

Most vagy te kevered a két dolgot, vagy én nem találkoztam még ezzel a dologgal.

A hozzáállás pedig azért van, mert az emberek nem tudják beleélni magukat a másik helyébe, nem úgy, mint például egy balesetet szenvedett ember helyébe és csak a tüneteket látják.

ez nem az USA, itthon nem elfogadott még ez a dolog, sokan humbuknak tartják, áltudománynak, a beteg részéről pedig egy olyasvalaminek, ami jó kifogás hogy pl. ne dolgozzon, vagy sajnáltathassa magát...

pedig ugyanúgy lehetnek betegségei a léleknek is.

talán majd 20 év múlva nem lesznek ennyire tudatlanok az emberek.

Én sokáig tartottam minden kórháztól, majd önként feküdtem be a pszichiátriára 1 hónapra. Emlékszem, a szüleim ki se mertek szállni az autóból. Rettenetesen féltek és rengeteg előítéletük volt (azóta sokat voltam ott és ők lassan megszokták). A nővérem is bejött, csak egy fél év kellett, hogy összeszedje az erejét. A legkisebbik húgom pedig csak az emberekre csodálkozott rá, de bejött kártyázni, hogy velem lehessen. A nagyszülők csak hallottak róla.

A barátoknak (akiket nem ott ismertem meg), ismerősöknek csak annyit mondtam, hogy kórházba megyek kivizsgálásra. Féltem nekik elmondani. Az iskolámban tudnak róla a tanárok egy rèsze, mert kellett vinnem igazolást, de azóta sem találkoztam velük.

Most új osztályt kapok és félek, hogy hogyha kiderül a betegségem, akkor kiközösítenek. Amúgy pedig idegenekről már kaptam jó pár beszólást.

Ja és én mostmár úgy megyek oda a kórházba, hogy ott megértenek, nem kell titkolóznom. A többi helytől még mindig rettegek, főleg a toxikológiától.