Hogy lehet, hogy mások tudnak szarni az életükre?

Miért van az, hogy mások nem foglalkoznak semmivel, nem érdekli őket semmi, képesek tisztán a jelenben élni, én meg a legkisebb, akár nem létező dolgokon is képes vagyok órákig agyalni, és feleslegesen "mi lesz ha..." kérdésekkel stresszelni magamat?

Akár a jövőmmel kapcsolatos, vagy az egészségemmel, vagy bármivel.

Egy példa: érettségi + OKJ után járok, de bizonyos problémák miatt egyelőre nem tudok még munkába állni.

Mások örülnének, hogy otthon vannak, azt csinálnak, amit akarnak, sőt meg se fordul a fejükben, hogy dolgozni menjenek, majd csak akkor, ha a szülők már türelmetlenül noszogatják, erre én meg legtöbbször azon rágódok, hogy úristen dolgoznom kéne, de nem tudok, most mi lesz.

De ez csak egy példa volt a sokféle dolog közül.

Hogy tudnám ezt leküzdeni? Miért nem tudok én is leszarni dolgokat? Van valami módszer erre?